Ez az akadályfutás "kicsit" más volt, mint eddig.... volt olyan a csapatbatból, aki valójában a saját félelmeit akarta legyőzni, hiszen hosszú éveken át már pánikbeteg... nos, SIKERÜLT NEKI!
Volt, aki lányával küzdötte végig a versenyt, úgy hogy minden gázosabb akadálynál hosszú perceken át a lelkére beszélt.... ők is megcsinálták!
Volt, aki 4-5 éve még a legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy elindul egy ilyen veresenyen, most pedig még élvezte is!
Volt, aki nevetve beért volna az elsők között a célba, de hátul maradt, mert a csapatért, a buliért jött végigcsinálni, ugye Gérecz Petra? ;)
Én családostól indultam, számomra azért is volt egy lelki küzdelem: együtt megyek a csapattal, mint eddig minden versenyen, vagy bevárom a térdsérült férjem, vagy rohanok, hogy beérjem a gyermekeim futamát. Féltávnál aztán már tudtam, nem maradhatok le a gyermekeim futamáról, ott kell lennem velük! Engem ez motivalt! Persze végig mardosott a bűntudat, hogy cserben hagyom a férjemet és a csapatot.... nekem ezért volt lelkileg IS bitang nehéz a verseny!
Ne de, csapatunkból elsőként Zsíros István ért a célba. Meggyőződésem, hogy egyetlen helyen sem csalt és nem csupán az volt a célja, hogy besöpörje a leggyorsabb, legtökösebb versenyző címet, hanem, hogy felkészültségéhez, erejéhez mérten, becsületesen, tisztességesen végigcsinálja a versenyt. Ő így emlékszik az elmúlt szombatra: "Hogy mit jelentett nekem a Spartan Race? Egy mentális harcot önmagammal és a komfortzónámmal. Ugyan úgy, mint tavaly, most is szerettem volna szép eredményt elérni, bár a mostani verseny sokkal nagyobb kihívás elé állított mind a táv, mind a feladatok tekintetében, így nagyobb összpontosítást is követelt. Több km, sár és víz mindenütt…de pont ettől sokkal jobb is volt. Elégedettséggel töltött el, hogy a kitűzött célt véghezvittem, olyan dolgokat tettem meg, ami távol áll a kényelmestől, a könnyűtől, a komfortostól. Egy ilyen versenyen az ember valóban a saját határait feszegeti. Örülök, hogy a részese lehetettem. Az első célomat véghezvittem, de idén még két nagyobb volumenű versenyen tervezek indulni, ahol még nagyobb távot kell majd teljesíteni, amiben a remek csapattársaimra is számítok."
Aztán a mi drága Nagy Tamásunk, aki nélkül nem lett volna egyetlen akadályfutás sem, így vélekedik a legutóbbi Spartan Race-ről: "Szenzációs élmény volt! 27 fős csapat, csupa sportszerető "őrült" , remek hangulat, fizikai és mentális kihívásokkal teli nap. Remek szórakozás kiszakadni a hétköznapok tiszta - jól szituáltságából, összekötve ezt egy igen kemény fizikai megpróbáltatással. A tavalyi versenyt is nagyon élveztem, de az idei nagyon magasra tette a mércét, nem lesz könnyű felülmúlni. Pedig nem volt minden tökéletes, mint ahogy soha nem is lesz. Csontba maróan hideg szél, alacsony hőmérséklet és rengeteg 9 fok körüli vízzel teli akadály, de pont ez az ami egy picit különlegessé tette ezt a napot, amit személy szerint úgy tudnék leírni hogy "még soha nem fáztam ennyire" mint a spártai zuhanyban a verseny után. Kb. úgy éreztem magam mint DiCaprio a Titanic végén.
Másrészről az egész versenynek van egy különös atmoszférája. Ha az a fajta ember vagy, aki már ráébredt arra hogy nem azért született erre a világra hogy egész életében a mókuskereket tekerje, nem zavar ha saras leszel és szívesen próbálsz ki új dolgokat, ami adott esetben még nehéz is akkor 100% hogy a rabjává fogsz válni, mint ahogy közülünk többen is. Július - Donovaly - 12km+ ... jövünk!!!"
Az alábbi videó is Tomi munkája! Köszönet érte!!!! A versenyen készült fotókat Vadas Mária készítette. NEKI IS KÖSZÖNJÜK A MUNKÁJÁT!