Kedves szécsényiek! Egy hete sincs, hogy Klubunk és edzésmódszerünk bemutatkozott nálatok. Bízunk benne, hogy a funkcionális edzés iránt felkeltettük az érdeklődéseteket. Mivel azonban száz felé én sem bírok szakadni, egy olyan kollégámat szeretném szíves figyelmetekbe ajánlani, aki kreatív, egyedi és érti a dolgát. Tomiról tudni kell, hogy a kezdetektől nálam edz, nyitott minden újra és ő maga is végzett sportszakember. Őszintesége, lelkesedése és szívből jövő jóindulata az, ami engem leginkább megfogott benne.
Alapozzatok nála, hogy együtt zúzhassunk az immár hagyománnyá vált NAGY KÖREDZÉSEKEN! Legyetek szerves részei klubunknak! Hogy közelebbről megismerjétek Tomit, alább a bemutatkozása....és igen, az a két fickó a képen egy és ugyanaz! Szóval Ő már elért valamit, tudja, hogyan kell elindulnotok, segíteni fog NEKTEK!
"Régebben nem volt az életem része a sport. Nagyon dominált az introvertált személyiségem, szabadidőm nagy részét a 4 fal között töltöttem, nem nagyon érdekelt semmi és senki.
Persze jöttek sorra a tipikus civilizációs betegségek mint a gerincferdülés a bokasüllyedés és egyéb más dolgok, mindemellett nem volt olyan hónap hogy ne döntött volna le a lábamról a megfázás.
Középiskolában megbuktam testnevelésből és pótvizsgáznom kellett, amin csak nagyfokú jóindulattal tudtam átmenni. Átlagon aluli volt az erőnlétem, pedig ekkor még nem is voltam elhízva, bár sosem voltam vékony alkat.
Testalkattípusom tipikus endomorf, ha kajára gondolok már hízok, az anyagcserém olyan sebes mint a lajhár és tetejében még izmot is nehezen építek. Az abszolút anti-ideál. J
Amikor ez a fizikum társul egy ülő, inaktív életmóddal – amit én bőszen gyakoroltam is 22 éves koromig, akkor kerül az ember olyan állapotba, amit a képen is láthattok, megspékelve az évek óta tartó dohányzással, piálással és a „tápanyag dús” étkezéssel mint pl. kóla, csoki, chips, pék-süti és társai. Inkább szomjaztam, minthogy vizet igyak, inkább éheztem, minthogy gyümölcsöt vagy csirkehúst egyek.
Ekkorra az egóm már tulajdonképpen teljesen megsemmisült, nem volt igazi célom és személyiségem, a lelkem kb. ugyanolyan állapotban volt mint a testem.
Ezekkel az „oddsokkal” indultam neki az életem hátralévő részének.
Teljesen szubjektív, hogy kinél mikor telik be a pohár, már ha egyáltalán betelik valaha. Nálam a legmélyebb pont 2010 májusában volt, amikor is lévén lejjebb már nem „tudtam” zuhanni, hirtelen, teljesen váratlanul elindultam vissza a fény felé. Az járt a fejemben, hogy „KÉSZ ennyi volt, nem csinálom tovább, sem 1 napig sem 1 óráig”. Végbe ment egy abszolút paradigma váltás a fejemben egyik pillanatról a másikra.
Senki sem volt aki bíztatott volna és azt sem tudtam igazából hogyan kell ezt csinálni, de nem is ez a lényeg. Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.
A sport és az egészséges életmód lett a szenvedélyem. Ekkoriban tanultam meg angolul is, így a szakirodalmi világ is kitárult előttem. Nagyon sokat olvasok sport-élettannal kapcsolatos könyveket, cikkeket, ezen kívül az egyik kedvenc területem a pszichológia, az emberek inspirálása, motiválása és a jellemfejlesztés lett.
Jelenleg is ezen az úton járok, ami koránt sem volt viszontagság mentes, de elmondhatatlanul sokat köszönhetek az életnek, hogy ezt a leckét megtanította nekem. Olyan szilárd, tapasztalati úton szerzett meggyőződéseim vannak az életről, a sportról, a spiritualitásról és úgy általában a világunk működéséről, amivel korábban nem rendelkeztem, emiatt korábban semmi önbecsülésem sem volt. Így visszagondolva ezer örömmel fizettem meg ezt az árat, mert annak tükrében, hogy mennyi mindent nyertem, olyan, mintha csak egy ajándék lett volna az univerzumtól."