Bejegyzések 2015. június hónapban

Én elhiszem, hogy nehéz lehet középszerűnek lenni, olyannak, akinek nem számít a szava, akire nem figyel szinte senki. Biztos rossz lehet úgy élni, hogy próbálod tenni a dolgod, de igazán semmiben sem vagy kiemelkedően jó…. megcsinálsz te mindent, de - mivel nem szívvel-lélekkel teszed- bocs, de szart sem ér…..Aztán értetlenül állsz, hogy miért nem működik, majd valósággal belesavanyodsz ebbe…..

A középszerűséggel az a gond, hogy gonoszságot szülhet….. mivel nem tudsz mit felmutatni, ezért egy általad kiszemelt emberke életében vájkálsz…az ő eredményeit, testfelépítését, munkáját, akármijét firtatod…. Kritizálsz, belekötsz, áskálódsz, szervezkedsz ellene, mert nem bírod elviselni, hogy neki esetleg sikerült az, ami neked nem…. Burkoltan teszed a gonosz, furkálódó kis megjegyzéseidet és minderre visszaigazolást vársz a közvetlen környezetedtől, a baráti körödtől… lesed a fórumokat, ahol megnyilvánulhatsz, keresed a hasonló beállítottságú embereket, csak hogy szapulhass valakit, aki eredményesebb nálad, aki nem szimpatikus neked, vagy esetleg akit okolhatsz a téged ért sérelmek miatt..ezért képes vagy időd nagy részét arra fordítani, hogy a közösségi oldalakon titkon az ő profilját, tevékenységét kukkolod, utána kutatsz…

Istenem…. annyira, de annyira rossz lehet neked… nem lelsz örömöt a családodban? Nem foglalnak le? Te nem a heti menün agyalsz, vagy a ház körüli munkákon? Vagy azon, hogy lendítsd előre a karriered? Nincs állásod? Gyereked? Hobbid? Kutyád? Macskád? Házastársad? Barátod? Barátnőd? Szeretőd? Akármid, akárkid, akit szeretni tudsz? Vagy talán az a baj, hogy nem szeretnek viszont????

Találj valamit, ami kihívást jelent, amiben, vagy ami által képes vagy fejlődni ….ami hozzád ad, ami lefoglal, ami kiemel ebből a fojtogató gonoszkodásból, a mardosó rosszindulatoskodásból. Fogadd el az életed és próbáld jobbá tenni azt! Ne mással foglalkozz, csak saját magaddal, és ami a legfontosabb: ne mást okolj a sorsod alakulásáért, azért csakis TE vagy a felelős! Hidd el, az élet mesés…tele élménnyel, kalanddal… tanuld meg ÉLVEZNI, hisz olyan rövid!!!

A 2014/15-ös tanév utolsó tanítási napján klubunk a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban járt egy spartan edzés erejéig. Bemutatkozásunk alkalmából a hozzám járó diákok és a szintén csapattag Konti tanárő nekem ítélték a LEGJOBB KIKÉPZŐ címet. 

Jó lehet egy olyan gimnáziumba járni, ahol a matektanárnő, Konti Csilla személyében példát mutat elszántságból, kitartásból, ahol van egy Grajzel Adrienn, egy Balya Dorottya, egy Lerner Réka és egy olyan profi golyós,mint  Harazin Regina. Büszke vagyok rátok hölgyek, csak úgy, mint a többi bolyais "öregdiákra", akik csapatunk tagjaként örömmel vettek részt a tanév utolsó spártai kiképzésén.

Az edzésről készült fotók a galériában találhatók, amelyeket ez alkalommal is Gyurma Laci készített.

Van ez a lépcső…rohadtul meredek…hihetetlenül kiszámíthatatlan, aránytalan fokokkal…az aljától nem is tűnik kihívásnak, hiszen csak egy lépcső, de amikor elindulsz rajta fölfelé rájössz, hogy nem akármilyen lépcső az...

Két, három éve még csak sejtettem, hogy létezik….de nem tudtam, hogy vezet is valahová…. Nem is AKÁRHOVÁ! Nem is akárkikkel!

Amikor először megláttam tele volt gazzal, piszokkal… és csak egy nagy igénytelen dzsumbuj fogadott, amikor a tetejére értem….. egy nagy semmi… DE! volt, aki mellettem állt és segített rendbe tenni…. eltakarítani a gazt az útból, kitisztázni a terepet… megteremteni azt, ami, ma fogad, ha felérek! Ha kell, százszor megmászom, ezerszer, bármilyen meredek is, hiszen megéri…mert jó érzés, hogy vagytok, akik támogattak és biztattok, akik, kiálltok mellettem, akik mindig mosolyt csaltok az arcomra, akik jókedvvel, kacajjal, pozitívizmussal helyre tesztek, ha netalántán kibillennék… mindig visszacseng a fülemben egyikőtök mondata: „TE nem inoghatsz meg, TE VAGY A PARANCSNOK!” Tartom is magam hozzá és igyekszem méltó parancsnokotok lenni, mivel vagytok elegen, akik nap, mint vártok, akik számítotok rám, akik bíztok abban, hogy ha csak egy órácskára is, de kirángatlak titeket a szürke hétköznapokból, egy kemény, izzasztó, de ugyanakkor zajos, bulis edzéssel.

Na, miattatok MEGÉRI eltakarítani a szemetet, a gazt az útból, majd kidobni a kukába....megmászni a fokokat újra és újra és úgy fölmenni a lépcsőm tetejére, hogy ott szétnézve azt mondhassam: basszus de nagyon-nagyon MEGÉRTE! Szóval KÖSZÖNÖM NEKTEK a második évet IS!

Két éve annak, hogy a jelenlegi, fergeteges csapat megalakult és ezt szeretnénk egy egész napos családi sportnappal megünnepelni. A programunk helyszinéül a salgótarjáni városközponttól nem messze lévő, Tatárárok Szabadidőközpont és Rendezvényudvart választottuk, ahol terített asztallal és kemencében sült csülökkel, csirkével várnak majd minket. Idén is a salgótarjáni Kézműves Cukrászda készíti majd a szülinapi tortánkat, de ez alkalommal tartalmasabb programmal készülünk, amit jól összefoglal az alábbi plakát:

Azt kell, hogy mondjam, kinőttük az edzőtermet, ezért döntöttem úgy, hogy külső helyszínt választok az ünneplésre. Itt mindenki megtalálja majd a számítását, hiszen 4-5 féle edzés közül válogathatnak a csapattagok és családtagjaik, ismerőseik a gyerekeket pedig ugrálóvár szórakoztatja majd egész napon át. Adjunk lendületet a vakációnak egy eseménydús szombattal: GYERE ÜNNEPELJ VELÜNK!

(Érdeklődni nálam: 20-280-7178)

Zablisztből készült roform süteménnyel és pogácsával várták klubunk tagjait a salgótarjáni kereskedelmi szakközépiskolában megrendezett egészségnapon június 3-án. Nem volt könnyű dolga a csapattagoknak és nekem sem, hiszen sok diáknak esze ágában sem volt edzeni..... de a masszív tagokat nem lehetett kizökkenteni. ŐK EDZENI akartak! Példamutatásból, fegyelmezettségből ötös kedves csapattagok!

A keris diákok között is volt, aki szépen vizsgázott, de számukra követendő példaként ott van Tarján Katalin és Manyasz Tímea tanárnő, akik a rendszeres funkcionális edzéseknek köszönhetően rengeteget változtak - nemcsak testfelépítésben, hanem állóképesség terén is - az elmúlt év alatt. A keris egészségnap hangulatát Gyurma fotói remekül visszaadják. Számomra pedig külön megtiszteltetés volt az alábbi oklevél: