20 híján 300-an vagytok a csoportban….ez már tényleg egy hadseregnyi ember! Ebből minimum 150-220 emberrel napi, heti kapcsolatban vagyok! Te, aki ezeket a sorokat olvasod egy vagy közülük. Neked van egy életed és egy elképzelésed arról, hogy hogyan kellene mindezt csinálnom, amit jelenleg csinálok…. Lehet, ezt megosztod velem, lehet nem, lehet sok mindenben egyet értesz velem, de lehet, hogy nem. Lehet, kitárgyalod a döntéseimet, a viselkedésemet másokkal, de lehet, hogy nem… lehet, hogy te csak egyszerűen szereted az edzéseimet és pont.
Kb 15-20 ember van itt, aki több mint egy-két évtizede ismer, nem úgy, hogy tudja hány gyerekem van, hanem ISMER!!! Na, ők tudják a legjobban, milyen vagyok. Azt, hogy nem vagyok szent, nem vagyok fedhetetlen, DE bűnöző, tolvaj, és hazug sem! IGAZ, hoztam már rossz döntéseket és követtem már el hibákat csak úgy mint TE, vagy bárki más. Nos, ha valaki nem szeret, hát nem szeret, nem akarom vele megszerettetni magam és azt sem akarom, h TE magyarázkodj az én érdekemben bárki előtt! Ezt vésse mindenki a kicsi agyába! Van szám, meg erőm is, el tudom intézni ha úgy van!
DE egyet ne felejtsetek azért el! Ha nem ilyen lennék, amilyen – a jó és rossz tulajdonságaimmal együtt- lófasz sem lenne itt a Rákóczi út 78-ban, nem funkcionális edzések háza…. (Na meg, ha Kristóf nem lenne olyan, amilyen!) Az, ami most itt körülvesz minket, nem létezne, ha folyton azon agyalnék, hogy vajon tetszik-e XY-nak a döntésem, vagy hogy Z mit fog szólni és hogy Q-nak majd mit mondok. Nekem céljaim, voltak, vannak, terveim és ezek nem egyenlők a mások elvárásainak való megfeleléssel és nem is lesznek soha. Nincs szükségem felszínes kapcsolatokra, nem fogok báj vigyorogni senkivel, csak hogy úgy tűnjön, milyen fasza csaj vagyok, mert mindenki szeret….és nyugtatót sem fogok szedni, inkább kiordítom magam…. És nem, nem akarok új barátokat sem… a régiekre sincs időm sajnos…..
Amúgy meg, van fogalmad róla, h mit jelent majd 300 embert igazgatni, számon tartani, az edzéseiket összehangolni, ennyi embernek rendszeres programot szervezni, mindenkire csak egy pici időt szánni? Van fogalmad róla, milyen érzés a szíved-lelked kitenni egy-egy csapatrendezvényért, táborért, nagy köredzésért, majd azt látni, hogy már megint van, aki beleköt mindenbe, aki lázítja a többit, akinek valahogy semmi sem jó, aki mindenben talál hibát és pusmogva, pukkadva elvonul???? Felfogod, ez mennyi energiámat emészti fel? Van fogalmad róla, milyen érzés azt hallani vissza, hogy neked csak a pénz számít, amikor önzetlenül, hitelbe vagy sokszor ajándékba osztogatsz dolgokat? Van fogalmad róla, milyen kibaszottul nehéz szembesülni azzal, hogy az hagy legelőször cserben, akit a barátodnak hittél, akit közel engedtél magadhoz, akivel megosztottad gondjaidat? Tudod TE milyen rohadt nehéz egy-egy ilyen után megrázni magam és azt mondani, „sebaj, legközelebb jobb lesz, tanultam belőle, nem szabad erre figyelnem, majd menni tovább előre??? Tudod te, milyen érzés átélni ezt, vagy csak vagdalkozol itt-ott, meg ennek-annak, hogy Enikő megváltozott! Meg bazdmeg! És óvatosabb vagyok és tüskésebb és még határozottabb és még céltudatosabb, és még elszántabb…lehet néha fogytán a türelmem, lehet néha fásult vagyok és bocs, ha nem vagyok vevő a hisztire, de túlságosan lefoglalnak az edzések, amit majd háromszázatoknak tartok hajnaltól estig, hétfőtől vasárnapig! Nem, nem kell sajnálni, én vállaltam, de zaklatni sem kell hülyeségekkel.
Az itt leírtakat nem megvitatásra szántam, nem célozgatásra, nem várok kommenteket, privát és leplezett üzeneteket, magyarázkodást! Ja, én meg végképp nem fogok magyarázkodni, h miért gondolom így, mert nincs rá időm! Gyere eddz itt, ha akarsz, ha tetszik, ha szereted, ha el tudsz fogadni, ha nem, akkor menj máshová ilyen egyszerű.