Rólam mondják

  • Több mint 20 éves harcművészeti múlttal a hátam mögött és mint StrongFirst Girya ...

    Tovább

  • Gábor Tamási, közgazdász, faipari mérnök

    Változatos edzések, a határokat feszegetve, egy állandóan mosolygós csapattal. Kiszakadsz ...

    Tovább

  • Kakuk László Krapu

    Szerintem csak elég a képeit nézni, máris rájön az ember ki is ez a csaj?! Mivel is foglalkozik? ...

    Tovább

  • Harsányi Szilvia, tanárnő

    Igazán felemelő érzés egy olyan csapatban edzeni, ahol garantáltan azonos dolog mozgatja az embereket; ...

    Tovább

  • Babus-Kisbalázs Dóra, gyógytornász

  • Preisler Zsolt, rendszergazda- szerviztechnikus

    Sok-sok év kihagyás után, bő egy éve kezdtem el újra sportolni. Célom ...

    Tovább

  • Jakab Norbert, váltókezelő

    Én egy éve, kíváncsiságból kerültem Enikőhöz edzeni,ugyanis annyi sok jót ...

    Tovább

  • Miklós Ádám, tanuló

    Én még újonc vagyok, de úgy érzem, hogy már egy csapatba tartozom. Enikő edzésein ...

    Tovább

  • Harazin Regina, tanuló

    Képzelj el egy 14 éves lányt: önbizalom hiányos, utál sportolni, mindemellett túlsúlyos. ...

    Tovább

  • Gál Évi, kereskedelmi képviselő, sportedző, spinning és jóga oktató

    Enikővel első alkalommal 2013-ban, Budapesten a Fittarénán találkoztam, ahol ő is edzést tartott: igazán ...

    Tovább

  • Olasz Zsóka, könyvelő

    A kezdetek kezdetétől járok Enikőhöz, immár harmadik éve. A benne lévő hatalmas energia ...

    Tovább

  • Lerner Réka, tanuló

    Én azért választottalak edzőmnek,mert inspirál a személyiséged és az életmódod.Te ...

    Tovább

  • Szalainé Forgács Klaudia

    Hogy ki is Szeles Enikő? Az edzőm... az egyetlen....

    Egy EMBER, aki keményen, elszántan halad a maga útján,felveszi ...

    Tovább

  • Siraki Dóra

    Két és féléve kezdtem el az edzést Enikőnél. Kezdetben borzasztó nehéz volt ...

    Tovább

  • Zsíros István, nehézgépkezelő

    Számomra fontos, hogy az edző hiteles legyen, a megjelenésén lássam azt a munkát, amit velem ...

    Tovább

  • Bánkuti Gabriella, fitnesz világbajnok

    Enikő, abszolút pozitív kisugárzású, kiváló kommunikációjú, megfelelő ...

    Tovább

  • Kékesi Tifani, tanuló

    Az edzések jó hangulatban, a legújabb zenékkel és egy remek edzővel telnek, aki biztat, megdicsér ...

    Tovább

  • Tóth Zoltán, ToZó, testépítő világbajnok, nemzetközi bíró

    Enikőt nagyon agilis, törekvő és energikus személyiségnek ismertem meg, kedvessége mellett igen keménykezü ...

    Tovább

  • Nagy Tamás, Fleet Co-Ordinator, sportedző

    Miért Enikő? 3 okból.

    1. Mert ő egy valódi egyéniséggel rendelkező nő (ami manapság ...

    Tovább

Regisztráció az eddzENIway Klubba

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Blog legfrissebbek
Címkefelhő
SVT (1), Sztorik (13), TAF (4), Taf (1), akadályfutás (1), diéta (1), eddzENIway diéta challange (1), gflex (2), ha összefogunk (2), jegyzet (74), laskafesztivál (1), legion run (1), motiváció (1), notes (4), rendszeres testmozgás (1), spartan (1), srtg (2), sztorik (3), tábor (17), videó (5), ztorik (1), Úti (11), úti (4),

Bejegyzések 2016. április hónapban

Feketén-fehéren

Danyi Lilla csapattagunk már egy ideje fűz az ötletével, s most végre tettünk egy próbát, s így sikerült megvalósítani az elképzelését. Köszönöm, hogy a modelled lehettem! További képek ITT.

nagyok3.jpg

 

 

 


Második intenzív rudas hét végénk

Ismét intenzív rúd hétvége volt a klubban, a Rúdsport Magyar Bajnokság 2016-os aranyérmesével, Simonyi Annával.  A pörgős két napot egy felejthetetlen fotózással koronáztuk meg a somoskői várban, amely nem jöhetett volna létre olyan fantasztikus csapattagok nélkül, mint Manyasz Tímea, László Germán, József Kabács és természetesen az én drága férjecském, valamint fotósunk, Lilla Danyi. KÖSZÖNET NEKIK!!!!

Aki kíváncsi a fotókra katt ide.

face-csop-kep.jpg

 


Visegrádi Spartan Race sok újonccal

2016/04/24 Címkék: srtg.

53 fővel, közöttük sok-sok újonccal szerepelt klubunk az idei visegrádi spartan race-en, ahol a táv és az akadályok teljesítése mellett csapatszinten 3500 burpee-t kellett lenyomniuk. Volt, akinek ez volt a térdműtéte utáni első SR megmérettetés, volt, aki esküvői lázban futtotta végig a távot és olyan is akadt a csapatból, aki gyakorlatilag cipő nélkül küzdötte végig a visegrádi pályát. A szervezésért nagy köszönet Germán Lászlónak, az anyaghoz csatolt videóért pedig Nagy Tamásnak. A részvevők egy része alább saját szavaival meséli el, hogy élték meg a futamot.

 csapatfoto1.jpg

Grósz Mici: hónapok óta készültem a versenyre.. erre három nappal előtte lebetegedtem...bizony felmerült bennem, hogy nem fogok tudni menni....de akkor eszembe jutott, hogy nem, az nem lehetséges hogy nélkülem menjenek. Megyek, ha fél lábbal a sírban leszek is. Szóval úgy ahogy voltam, náthásan köhögve de nekivágtam. Rohadt hideg volt reggel Visegrádon, a hét eleji nyárnak már nyoma sem volt. Idővel azért hozzá lehetett szokni, mire rajtoltunk már nem is fáztam egyáltalán. Az elején nagyon élveztem, (leszámítva a 2.akadályt, ahol fél órát várakoztunk..) A durva hegymenet nekem nem jött be, többszáz méter meredeken felfelé...a tüdőmet kiköptem mire felértem. Volt egy "száraz" szögesdrótos-kúszós akadály, ami után nemes egyszerűséggel levált(!!!!) a bal cipőm talpa kompletten. Ez nem esett túl jól, mivel még legalább a pálya fele (inkább több) hátra volt. Szóval legalább a verseny felét úgy kellett megtennem, hogy a bal lábamon gyakorlatilag nem volt cipő..........le is maradtam itt szépen a többiektől. De legalább személyes tapasztalatból tudom elmondani, hogy erdei talajon viszonylag jól lehet futni cipő nélkül is, ellenben fent a várban, meg a környékén a macskaköves utakon, na az nagyon szar.......... Volt zsákcipelés....mikor felértem annak a brutál szakasznak a tetejére, lenézve nem akartam elhinni hogy én tényleg felcipeltem ide ezt a zsákot.....és még le is kell vinnem. Az akadályokat egyébként remekül vettem addig, de ez a cipőtlen futás, meg a betegségem rengeteget kivettek belőlem, az utolsó szakaszra rettentően elfáradtam, úgyhogy nem győztem nyomni a burpeekat, pedig a feladatok egyszerűbbek lettek volna, de képtelen voltam azokon a sáros csöveken megtartani már magamat..... És oké hogy szárazon tudok kötelet mászni, de meg kellett állapítani, hogy 8 kilométer futás és ezer akadály után, és mellig érő vizesárokból......hát ránézni nem tudtam a kötélre, nem hogy felmászni rajta.. Az utolsó burpeekat már nem is tudom hogy csináltam meg, csak a tűzre pislogtam oldalra, hogy már csak addig kell eljutnom... De még a tűzugráshoz is rá kellett pihennem vagy egy percet, mert a vádlijaim is kész voltak addigra, folyamatosan görcsöltek. Úgyhogy na, én bevallom töredelmesen, hogy nálam az eufória akkor- ott elmaradt, mert egyszerűen annyi erőm sem maradt, hogy örüljek. De ha megint előtte lennék ugyanezt tenném. És igen, összegzésként; beteg voltam, elhagytam a cipőm és nem mellesleg 45 éves múltam, szóval igen, büszke vagyok.....

 13009866_1699507493633242_489665853_o.jpg

Mákos Martina:Miért neveztem a versenyre?? Akik már voltak, azt mondták egyszer mindenkinek ki kell próbálni...
Otthon elővezettem, és azt mondták: Ennyi? Ezért mész?
A válasz természetesen NEM, nem ezért. Szeretem a kihívásokat, a kalandot, az adrenalin löketet. Szeretek megőrülni és meglepetést okozni. Természetesen volt egy szuper felkészülés egy szuper csapattal a klubban, rengeteg szuper edzéssel, amit nem lehet megunni, és egy szuper edzővel, mint Enikő, aki mindig motivál. A verseny után egyből az jutott az eszembe, hogy ezt itt és most NEM lehet abba hagyni, még több kaland, még több adrenalin kell, még kijjebb akarom tolni a komfortzónám, még több kihívásnak akarok megfelelni...
Ez az az élmény ami még nagyobb éhséget okozott. Szóval az élet ezen oldala most kezdődött el...

 

Laczkó Bianka A visegrádi versenyig nem értettem a SR csapatunk lendületét, odaadását és imádatát, e sportágnak. Nem értettem, hogy miért ilyen összetartó a mi kis csapatunk! DE A VERSENYEN MINDEN MEGVÁLTOZOTT!!!
Egyszerűen IMÁDTAM AZT A NAPOT, és vasárnap tényleg más emberként ébredtem fel, mintha kicseréltek volna. Azon a napon minden megváltozott, még annál is jobban tisztelem a csapattársaimat mint eddig, mert annyira figyeltek a kezdőkre, hasznos tanácsokkal láttak el minket -a verseny előtt és közben is, és biztattak bennünket. Nagyon jó volt, hogy ennyien voltunk kezdők és együtt gyűrtük le az akadályokat, a sarat és együtt értünk be a célba a tűz átugrása után.
Ez volt az első versenyem, de már ki is néztem, hogy mikor lesz a következő, és a verseny közben még Spartan-társra is találtam! grin hangulatjel
Köszönöm, hogy tagja lehetek a Spartan race csapatnak!!!

 

Kovács Norbert Most már értelmet nyert számomra is a spartan szlogenje: „Majd a célban megtudod.” . Tudtam, hogy nehéz lesz és gyakran felmerült bennem a kérdés: vajon elég jó vagyok e én még ahhoz, hogy az átlagtól jobbat menjek. Meg tudok e még felelni a saját magam elvárásainak, képes leszek e még 8 km hegyi futás és 17 akadály után a 10 fokban csurom vizesen és nyakig sárosan egy vizesárokból egy szintén vizes 5 m-es kötélre felmászni és rohanni tovább a következő akadályig. Miközben felfelé haladtam a kötélen 3-4m magasból emberek potyogtak a vízbe, rájöttem, hogy olykor az akaraterő a legerősebb izom. Akkor már tudtam, hogy nincs messze a cél. amiért hónapokat dolgoztam és semmi nem állíthat meg, hogy elérjem. Lehet, hogy elcsépelt már a szöveg, de így van: Valójában önmagunkkal vívjuk a legnagyobb harcot, mert menni kell tovább akkor is, ha nehéz a kereszt, ami a vállunkat nyomja. És itt idézném csapattársam Attila Szternácsik szavait: „ A zsák az, amit cipeltem, döbbentett rá, hogy az igazi teher bennem van, ezt kell leküzdeni.” És valóban. Mikor a célvonalon átmentünk ez a teher lehullott a vállunkról, mert megcsináltuk és büszkék voltunk. Az, hogy ez volt az első versenyünk és hogy a csapatunkban 1. 2. helyen végeztünk, csak hab a tortán. Ami igazán fontos, hogy egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, amit már soha nem felejtünk el. De ha nincs László Germán, vagy ugye a kezdetekben Istvan Zsiros talán ott sem vagyunk! Köszi még egyszer fiúk.

 

Attila Szternácsik Bizony elgondolkodtam rajta, hogy mit is keresek én valójában ezen a versenyen. A verseny kezdetéig a náthát nem sikerült kihevernem, és amikor a visegrádi parthoz értem alig kaptam levegőt, az orrom már teljesen eldugult, a zsebkendőt, ami nálam volt teljesen elhasználtam, amikor elhaladtam egy csoport mellett csak ezt hallottam: „azta de zihál” és még hátra volt jó pár akadályokkal teli km… De nem álltam meg, folytattam, amihez plusz erőt adott csapattársam lelkesítő szava. A kb. 10kg-os homok zsákcipelésnél találtam igazán magamra, amit egy meredek partom kellett felcipelni és vissza. A súly amit cipeltem döbbentett rá, hogy az igazi teher bennem van, ezt kell leküzdeni, amit a csapattársam idézett. Amikor Norbival edzettünk, sokszor beszéltük arról, hogy ideális körülmények nem léteznek, nem lehet egyértelműen felkészülni a különböző helyzetekre. Hát pont ilyen a spartan race.
A spartan race számomra egy önismereti teszt, ami kifejezésre juttatja azt, hogy mire képes az embert, amikor kikerül az ún. komfortzónából és szembesül önmagával a nem várt helyzetekben. Bizony önmagunkkal vívjuk a legnagyobb harcot, sokszor kevés a nyers fizikai erő, az agy mentális ereje, ami segít leküzdeni az igazi akadályt és segít előrevinni a nehéz megpróbáltatásokon keresztül. Az emberi agy a legapróbb környezeti inzultusok hatására bekapcsolja a védelmi mechanizmust, úgy hogy blokkolja az ember fizikumát. Ami ezután következik az a kitartás, és ehhez járul hozzá a motiváció, ami lehet egy lelkesítő szó például a csapattárs részéről. Köszönöm Kovács Norbert a lelkesítő szavakat. Szeretném megköszönni a csapatnak, hogy csatlakozhattunk hozzátok, egy életre szóló élménnyel gazdagodtam. Köszönöm Spartan Race és csapattársak.

 

 Tamási Gabi

Tamási Gábor: Már "sokadik" alkalmam volt az idei Visegrádi futás, de mindig tele van élménnyel, újdonságokkal! Külön öröm számomra, hogy több soproni barátommal megismertethettem ezt az érzést, "mit jelent mikor a célba érsz". Hihetetlen volt, hogy egy ekkora csapat gyűlt össze, a közös nagy pacsinál, azt sem tudtuk hogy kapaszkodjunk össze, mégis mindenkiben volt valami közös kapocs! Gyönyörű nap volt, mosolygással végig smile hangulatjel És le a kalappal az első bálozók előtt, visszavárunk Titeket wink hangulatjel

 

Petra Gérecz Ismét nagyszerű érzés volt egy ekkora, összetartó csapat tagjaként versenyezni! Idén kíváncsi voltam, mit tudok magamból kihozni, így egyedül futottam és be kell vallanom nagyon büszke vagyok az eredményemre, ami talán picit még jobb is lehetett volna, ha nincs az a kis malőr az alagútnál.. wink hangulatjel De a csapatkámra még ennél is büszkébb vagyok, mert újra bebizonyosodott hogy kitartóak vagyunk, segítjük egymást és senkit nem hagyunk hátra!!! Az első bálozóknak hatalmas gratula, minden tiszteletem a tiétek, elég brutál pálya volt grin hangulatjel
Nagyon meg szeretném még köszönni Enikő-nek az SRTG-nek és az RR-nek. Habár elég kevés edzésen tudtam részt venni a motivációt TI adtátok!! AROO

Petra.jpg

 

Viktor Tarjani Nekem ez volt a nyolcadik futamom, amiből idén a negyedik, és végre ismét a saját csapatommal versenyezhettem. Az előző évben térdsérüléssel szenvedtem, ami idén szerencsére eddig elkerült, így elkezdtem tesztelni a határaimat. Idén két célt szeretnék megvalósítani, az egyik egy hiba nélküli futam, amihez a Donovaly téli beasten kerültem a legközelebb. A cél előtt lévő utolsó akadály utolsó másfél méterén rontottam. A másik cél, hogy valamelyik futamon a csapat legjobb négy tagja közé kerülhessek. A mostani futamon a fiam is indult első alkalommal, akinek megígértem, hogy a rajtjára visszaérek, és vele együtt teljesítem a távot. A szervezők kisebb malőrje révén (vízelvezető) ez veszélybe került, ami extra erőt adott a pálya teljesítéséhez, és az eddigi legjobb időmhöz vezetett. Ez a futam számomra a fiamról és a fiamértről szólt, ami extra motivációt adott a kritikus pillanatokban. Külön köszönet Zsíros Istvánnak, és Pálházi Tibornak, akik látótávolságon belül voltak szinte végig, és akik húztak magukkal. Az első bálozok most lelkesek, de szeretném ha egy dolgot megfogadnának! Nagyon fontos, hogy betartsák a szinteket, és ésszel teljesítsék mind a futamot, mind az akadályokat. A lényeg a célba érés, mert a többiek ott fognak várni, és ha kell, akkor a szavak erejével is áthúznak az utolsó akadályon!

Viktor

 

Zsolt Horváth A sokadik futam volt számomra ez a verseny, de még mindig tud újat mutatni a szervező csapat! Hatalmas élmény továbbra is. A hangulat, az emberek, egy cél, ugyanaz a mentalitás egyszerűen felspanolja az embert és 110% os teljesítményre ösztökéli.
Közel 5500 indulóval ez volt számomra a legnépesebb verseny. úgy gondoltam a tömeg miatt feltorlódás lesz de a nagy feltorlódást a szervezők hibája okozta az algútnál. szerintem csak egyedi az eset. Ezt leszámitva nagyon jó pályát raktak össze! Volt minden. Erő,ügyességi feladatok,hegy,erdő Szép kilátással,sár, víz minden ami egy ilyen versenyen várható. Nagy élmény volt és ezt csak fokozta hogy egy ilyen jó csapat részese lehettem.

 Horvath-Zsolt.jpg

 

Pálházi Tibor: Elsőként úgy kezdeném hogy mindenkinek gratúlálok a pálya telhesítéséhez!:) Főleg az első bálozóknak. Hihetetlen egy csapat!!, aminek részese lehetek ezt külön köszönöm is nekik!:) Sokadik versenyünk volt már, de szerencsére sosem sikerül ugyan úgy mindig megtudnak lepni minket egy két új akadályal nehézséggel de pont ez benne az izgalmas!, hogy nem tudod mire válalkozol!:) jó volt látni a csapattagok arcát miután beérkeztek a célvonal másik oldalára hogy "megcsináltuk" és ennél nagyobb motiváció szerintem nem kell! Küzdesz magadért és a csapatodért!:) Remélem sok versenyünk lesz még együtt!:) aroo:)

 Dóra Somoskői Sziasztok! Nekem a 2. versenyem volt. Nagyon jo tarsakkal teljesithettem a versenyt. Szuper szervezes volt , szuper akadalyokkal! Visegrad egyebkent is lelegzetelallito... Imadtam es boldog voltam, hogy reszt vehettem. Nekem a kovetkezo Tokaj lesz! Keszulok ra es nagyon varom! smile hangulatjel AROO

 Zsíros István: Kètes gondolatokkal vàgtam neki a versenynek.Mivel tèrdműtètből làbadozom-nem-e korai mèg?Vègig birom-e csinàlni,ahogy szeretnèm?Meg bìrom őrizni a kiharcolt elismerèst amit az előző versenyeken összeszedtem?Igen megcsinàltam ahogy szerettem volna.Nagy "harc" volt csapaton belül persze jó èrtelemben.Sikerült szèp helyen vègezni.Az jelenti szàmomra a legtöbbet,hogy akinek fontos vagyok ő most volt ràm a legbüszkèbb!Köszönöm a csapatnak hihetetlen emberek vagytok!

László Germán Ha lecsupaszítunk róla mindent, szervezés, ruhák, divat, nyilvánosság, reklámok, fotósok, akkor egyedül a pálya marad, te és a bajtársad. Mert itt nem ellenük harcolunk, sőt! Micsoda erőt ad az, ha valakit átsegítesz (löksz, dobsz) egy olyan akadályon mire ő egyedül képtelen. És látod milyen boldogság lesz az arcán. Az jobban inspirál mint bármilyen bedurrantó. És milyen jó érzés ezt visszakapni egy teljesen idegentől, mikor te akadsz el. Számomra ez is a SR szerves része. Az akadályok leginkább arra tanítanak meg, hogy még a legnehezebb is legyőzhető. Lehet, hogy nem akkor és ott, lehet nem is a következő versenyen. De készülsz rá, edzel rá. És legyűröd. Most 120 Burpee volt, legközelebb 90 lesz. Ez a verseny nem egy szimpla verseny. Inkább egy út a legbelső éned felé!


Tanmese a nyusziról....

2016/04/09 Címkék: jegyzet.

Tanmese a nyusziról, aki imád mesét mondani….Kerekerdő mélyén, ahol sok-sok állat él, Nyuszika kitalálta, hogy mi lenne, ha végre nem csak a hagyományos módon ütnék el az idejüket az erdő lakói, hanem valami teljesen más elfoglaltságot keresnének maguknak…. Mivel nyuszika nagy szónok hírében állt ezért vette a bátorságot és mesemondásba kezdett…először csak egy páran gyűltek köré és tátott szájjal hallgatták…Kerekerdőben mindenki örömmel fogadta a kezdeményezését és biztatták nyuszikát a folytatásra…. Csak hogy egyre többen és többen lettek…. Ezen felbuzdulva a Szarvasgida is kedvet kapott a mesemondásra….. Nyuszika azt mondja neki: "óóó hát Szarvasgida, miért nem verset mondasz, hagyd meg nekem a mesét, úgy szeretem…. A vers is szép és jó, mégsem ugyan az… ügyes lennél te abban is, meg hát kicsi ez az erdő, így jól kiegészítenénk egymást….de a Szarvasgida besértődött…hát még a mamája… „piszok, mocsok Nyuszika mit gondol ez, de majd én megmutatom neki”…dúlt-fúlt magában…. A Nyuszika meg csak mesélt és mesélt egymás után találta ki az izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket és hétről-hétre egyre többen gyűltek köréje…. Híre ment Kerekerdőben és még azon is túl…no ez már annyira nem tetszett mindenkinek… mi az, hogy csak ez az elfoglaltság annyira népszerű… mesélni más is tud itt, meg aztán ott a többi elfoglaltság…az vajon miért nem ilyen népszerű????… biztos elkábítja őket…- mondja a Róka…. Vagy megbabonázza - így a Medve… örült ennek Szarvas mama, hiszen nem nyugodott a szíve…. Össze is szövetkezett velük s megbeszélték ők bizony tesznek érte, hogy abbamaradjon ez a nagy Nyuszika vezette mesemondási láz, mert Kerekerdőn mindenki már csak ezzel foglalatoskodik…. Terjedt is a híre gyorsan a mérges kábításnak és a szemmel verésnek, amivel Nyuszika fertőzi Kerekerdő lakóit és az átoknak, amiket rájuk szór, amitől aztán nyughatatlanok az erdőlakók éjszaka…. Féltek is sokan Nyuszika közelébe menni…másokat azonban pont a rémhírek tettek még kíváncsibbá… csak jöttek és jöttek az erdőlakók, Nyuszika pedig annyira felbuzdult, hogy egy színházat épített, ahol díszlettel, jelmezben adták elő az általa kitalált meséket…. Több se kellet Rókáéknak… jajj hát ezért mennek oda, mert már színház is van.. Hát csináljunk mi is! „Nem”- mondja a Medve…”azért mert díszlet van….hát azt is csináljunk, meg jelmezünk is legyen….sőt gyűjtsünk további szövetségeseket, ha sokan vagyunk legyőzzük őt!!!” Megerősítették egymást, hogy ez így van jól, mert hát ez a Nyuszika láthatóan gonosz… Nagyon gonosz… meg különben is, félnie kellene Szarvastól, Rókától, meg Medvétől is, de ő nem tart senkitől…. Megtettek ők mindent, együtt, szövetségben…híresztelték a kábítást, a szemmel verést, színházat építettek, jelmezbe bújtak, de hiábavaló volt minden…

Nyuszika először nem értette mire ez a nagy szervezkedés ellene, aztán nagyokat mosolygott, végül már a térdét csapkodta a nevetetéstől…. Jaj Istenem…ezek félnek tőlem…FÉLNEK EGY NYUSZITÓL!!!!!! :D

nyuszi.jpg

 


Kerti mókáink

Fák ölelésében, madárcsicsergésben, profi eszközökkel, felkészült edzővel, kültéri funkcionális állvánnyal, lelkes edzőtársakkal, lanyhulni nem akaró lendülettel toljuk a kerti edzéseket immár harmadik éve. Hogy milyen is az? Kukkants bele ebbe a galériába!

IMG_0749.jpg

Persze, aki légkondis teremhez és portalan környezethez szokott, az nagyot fog nézni, mert itt tényleg spártaiak a körülmények: a gumiabroncs saras, poros lehet, a talaj kemény, kavicsos, néha az égető napsütés, máskor pedig a szemerkélő eső teszi még inkább próbára a tűrőképpességed! Hölgyeim, a hófehér Nike cipő, a csini picsagatya itt felejtős, úgy mint a műköröm és a fullos smink is! Itt koszos leszel, leizzadsz és elfáradsz.... van, akinek erre van igénye egy egész napos légkondis, vagy ablaktalan helységben töltött munka nap után, van, akineknek meg arra, hogy beüljön a tárogatógépbe facebookozni... utóbbiak nem hozzám fognak jönni! :D 

Na de, most is aktuális a tavalyi szösszenetem ezzel kapcsolatban:

"Tudom, nehéz a hirtelen jött változáshoz alkalmazkodni, nehéz az új helyzeteket, körülményeket kezelni, a megszokottól eltérni, a bevált dolgon újítani. Jobb szeretjük a biztosat, a járt utat, a komfortosat, a kényelmeset… Még akkor is, ha kezd monoton és unalmas lenni, akkor is, ha kiszámítható, akkor is ha egysíkú… Na én meg nem ilyen vagyok…szerintem a monotonitás megöl, a kiszámíthatóság érzéketlenné tesz, a komfort és kényelem pedig lustává, piperkőccé, pipogyává. A pezsgést szeretem, az élet zaját, a hangzavart, a lüktetést, az új kihívást…akkor is ha kockázatos és akkor is ha hülyének néznek…. Valahányszor új impulzus ér minket, olyan, mintha áram rázna meg! Felébreszt! Majd késztetést érzünk arra, hogy alkalmazkodjunk az új helyzethez, legyőzzük azt és felül emelkedjünk rajta! Nos ezért kell változtatni és ezért foglak kirugdosni a komfort zónádból, hogy FELÉBREDJ!!!

 

 


Autizmus világnap, idén is ott voltunk

2015-ben hóban, fagyban, sárban álltunk ki az autizmussal élők mellett. Akkor a salgói várnál tartottunk egy golyós bemutatót, az idei világnapon - amikor is jóval kegyesebb volt hozzánk az időjárása - a salgótarjáni városháza előtti téren játszottunk a "narancssárga polippal" és persze kedvenc girjáinkat is magunkkal vittük. Köszönjük Preisler Zsoltnak a fotókat.

 12952986_867880956691293_481582577_o.jpg

12941126_867861450026577_217787485_o.jpg

12921889_867853280027394_565599749_o.jpg

 

 

 


Edzés: Szeles Enikő

3100 Salgótarján, Rákóczi út 78.

Telefon: +3620-280-7178

E-mail: szeles.eniko.eddzeniway@gmail.com