„Tegnap egy tündéri, de ugyanakkor vagány, fiatal lány készített interjút velem család- és karrier témában… ahogy haladtunk a gyerekkori élményektől kezdődően kérdésről-kérdésre a jelen eseményekig bezárólag egyszer csak azt kérdezte tőlem: elégedett vagy azzal, amit elértél?
Ekkor egy pillanatra elgondolkodtam és ismét belebújtam annak a 14 éves falusi kiscsajnak a bőrébe, aki arról álmodozott, hogy színésznő lesz, aki valami különlegeset akart alkotni, aki lelkileg totálisan összetört az apja halálával, még ha ezt kifelé nem is mutatta… egy pillanatra újraéltem a minden napos, sárga buszos ingázást Nagylóc és Salgótarján között, újraéltem, hogy milyen érzés volt suliból, munkából elsőként hazaérni a központi fűtés nélküli, hideg házba, majd várni, amíg a cserépkálya kellemessé teszi a levegőt... újraéltem az érzést, h miért nem vártam soha a Karácsonyt…
Valahol titkon tudtam, hogy egyszer jóra fordul minden, csak tenni kell érte, határozottan, céltudatosan, eltántoríthatatlanul….
A kérdés pont jókor jött… úgyhogy igen, elégedett vagyok… Értékelem, a teljes családot, a meleg otthon, mindent, amim van, pont így ahogy van…”
