Egy kisváros átka vagy varázsa…..ahol szinte mindenki ismer mindenkit…. A gyerekek egy oviba járnak, a tanár néni fodrásza mondta, a nagybácsi haverja mesélte a kajáldába és a szomszéd pont hallotta…. edzésen pusmogták…. ez tuti így van…
Mindenki ismerni véli a másik életét… szomjaznak az emberek a szaftos kis részletekre, hogy legyen egy hír, amit csak ők tudnak, amivel ki lehet tűnni, amivel a középpontba lehet kerülni…amivel megnyugtathatják magukat, hogy „na tessék, az ő életük sem tökéletes….”
Elszólások, fél mondatok, feltételezések, amelyekből végül egy kerek kis story alakul…. Aztán már az is látni vélte a történteket, aki eddig azt sem tudta, hogy kiről szól a legújabb pletyka… de már ő is „TUDJA” tutira!!!!! :D
A kisváros másik arca: kihajtasz a kapun és szembejön a kedvenc vendéged, majd kiesik a kocsiból, úgy integet, a sulinál szinte nincs olyan szülő, akit nem ismersz….ott van a munkába rohanó egyedülálló anya, a puccos, divatlapból épp kilépett anyuci, a mindig morgó sok gyerekes, aki megint otthon hagyott valamit…. a segítő apukák, akik büszkék, hogy ma az ő feladatuk volt a gyerek „leszállítása” és tarammm ezt IS megcsinálták…
Vannak szülők, akik még rád is szólnak, ha úgy van, „ma van ebédfizetés, el ne felejtsd!”….. bemész a henteshez, meg sem kell szólalnod, már tudja, mit kérsz…. a fodrászod meg egy valóságos zseni, aki a szalonból hajfestés közben mindent segít elintézni!!!
Tudod, ki az, akivel nem szabad szóba állni sem, mert tuti máshogy továbbítja bárkinek is…. Tudod, ki az, akinek nyugodtan kifakadhatsz….. ki az, akitől bármikor elfogadhatsz segítséget és ki az, akitől semmi estre sem… Tudod, kinek a szava számít s ki az, aki csak el akarja ültetni a lelkedben a másikban való kételkedés csíráját… Tisztában vagy vele, hogy melyik az a picsa, amelyiknek nyálas „sziahogyvagy”-ja mögött csupán az irigység, a féltékenység vagy szándékos rosszakarás áll….
Mert egy kisvárosban mindig történik valami, ami azért érdekes, mert tudod, kiről van szó…..ismered őt, őket… van, aki aztán hangos véleményt alkot, hallatni akarja a hangját….mert ő ugye megteheti, hisz az élete fedhetetlen, patyolat tiszta, makulátlan… És van, aki rácsodálkozik, majd átgondolja, KITŐL és mit hallott, aztán legyint egyet és azt mondja: ezeknek az embereknek a véleménye, semmilyen hatással nincs az életemre és én, a számomra jelentéktelen emberekkel, nem foglakozom….