Négy éve kezdtem el edzéseket tartani egy maroknyi érdeklődővel. Más akartam lenni… egyedi… volt egy elképzelésem, s kizárólag azt követtem, SOHASEM MÁST! Volt egy tervem: alkotni akartam egy nem szokványosat, s követendő példa híján mentem a saját fejem után… így született meg az eddzENIway… Én, ma is tudom, hogy mit akarok, most is a saját fejem után megyek és van egy rossz hírem az ellenlábasoknak: továbbra sem sikerült kiölni belőlem az alkotási vágyat! :D Régi, új tagokkal, újabbnál-újabb feladatokkal, néha váratlan akadályokkal megküzdve haladunk előre azokkal az emberekkel, akik emlékeznek, hogy hol, s hogyan is kovácsolód össze ez a közösség, s azokkal, akik érzik, hogy hová is tartoznak.
Nevetés, edzés, evés, ivás, jó zene, kacagás, gyerekzsivaj jellemezte ezt a napot! Örömfoci és örömünnep volt, soha még ilyen felszabadult, őszinte érzésekkel teli, bármiféle nyavalygástól, műsértődésektől, összesúgásoktól mentes, igazi NAGY CSALÁDI zsúr volt, ahol kivétel nélkül mindenki csak azért jött, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat! Pedig túl vagyunk már jó pár programon és a tavalyi évzárónk egy felejthetetlen buli volt, de talán most először éreztem át azt, amit egyszer régen Solya mondott nekem.... "mindent megszervezel, mindent megcsinálsz, mégis gondterhelt vagy minden ilyen alkalommal...ne legyél! úgyis lesz, akinek majd nem tetszik valami...szóvá teszi azt...ne foglalkozz vele!" hát most nem volt ilyen...
Őszinte örömmel néztem, hogy jól érzitek magatokat és mindez engem is feldobott!!! Tény, azért jó páran hiányoztatok, de ezt betudom a pünkösdi hosszú hétvégés elutazásoknak.... Lényeg, a lényeg JÓ VOLT VELETEK és KÖSZÖNÖM ezt a csodás szombatot NEKTEK!!! Az eseményen készült további fotók Preisler Zsolt jóvoltából ITT láthatóak.