egy este, amikor kabátzseb voltam baseball sapkával a fejem… a férjem meg egy répa, a nagy fiam terepjáró, a lányom gyertya, az ikertestvére meg Mastodon….
ott ültünk a nappaliban egy papírcetlivel felcímkézett baseball sapkával a fejünkön, köntösben és pizsiben az év utolsó napján….. a telefonom otthagytam az asztalon és csak azt hallgattam, h eszeveszetten csipog….ránéztem… jöttek a BUÉK-os értesítők, üzik… gyorsan le is vettem a hangot, még a rezgést is.... és visszaültem a kanapéra, hátha ki tudom találni, hogy mi lehetek…. azt már tudtam, hogy valaminek a valamije..és tárgy…. vicces volt és türelemjáték is…hiszen hol az egyik, hol a másik gyerek sértődött meg valamin….hol pedig apás cigiszünet szakította meg a szilveszteri családi show-t.
van kerekem? Játék vagyok? egy növény??? milyen növény? rákérdezek, kecske??? nem…most sem kecseke….. :D
Virág annyit csacsogott, hogy végül szinte mindent és mindenkit elárult…Boti folyton fejen állt, nem bírt egy helyben ülni, Bendi totál kivolt rájuk, hogy nem tudnak normálisan játszani…Kristóf meg 10 percenként cigizni akart…. én meg ott ültem hatalmasokat kacagva, amikor Boti minden egyes körben elsütötte, hogy ”tuti, hogy kecseke..” ott ültem és azon gondolkodtam, hogy 11 éves házasságunk alatt búcsúztattam már az óévet fergeteges házibuliban, vagy discoban, elegáns hotelben Athéban, vagy Szicílián, Máltán romantikázva, voltam már felejthetetlen utcai zsúron Madridban, vagy a felhőkarcolók között Bangkokban, de ez az este MINDENT VITT! Nincs fotó, sem video, mert csak egymásra figyeltünk és mert mind a négyen utálják a majomkodást…
szóval jár egy családnak a pillanat varázsa… jár a bezárkózás, jár a meghittség…. és tessék kihasználni, kipróbálni, MEGÉLNI……
mert MEGÉRI!
