Egy pécsi kolléganőm, Dombai Szilvia facebook-os sorai ihlették ezt a szösszenetet- akit nem mellesleg igen nagyra becsülök- s aki pont ugyan azt fogalmazta meg, amit immár 5 éve én is folyamatosan tapasztalok-... eltűnőben vannak bizonyos értékek...
"elkötelezettség….
korrektség…
egymás munkája és a másik folyamatos küzdése iránti tisztelet…
vannak, akiknek SEMMIT, a világon semmit sem mondanak ezek a fogalmak…
én sajnálom őket…tényleg…szívből…
mert azért mardosó lehet a tudat, hogy „gusztustalant léptem” MEGINT és csak így vagyok képes „alkotni”….
Fájhat, ha a tükörbe nézel, s azért ott legbelül emészthet…tudom…
de úgysem fogod bevallani magadnak… csak terelsz, hadoválsz idiótán….mintha nem tudnád, hogy szemét munkát végeztél…azt gondolod, ha te elhiteted magaddal, hogy helyesen cselekszel, akkor majd mások is elhiszik azt… vergődsz.... igyekszel mindenkit meggyőzni az igazadról s ez fog felemészteni, szépen…csendben…lassan…
Én sajnállak, tényleg szívből, nagyon....."
