Rólam mondják

  • Gál Évi, kereskedelmi képviselő, sportedző, spinning és jóga oktató

    Enikővel első alkalommal 2013-ban, Budapesten a Fittarénán találkoztam, ahol ő is edzést tartott: igazán ...

    Tovább

  • Kékesi Tifani, tanuló

    Az edzések jó hangulatban, a legújabb zenékkel és egy remek edzővel telnek, aki biztat, megdicsér ...

    Tovább

  • Nagy Tamás, Fleet Co-Ordinator, sportedző

    Miért Enikő? 3 okból.

    1. Mert ő egy valódi egyéniséggel rendelkező nő (ami manapság ...

    Tovább

  • Jakab Norbert, váltókezelő

    Én egy éve, kíváncsiságból kerültem Enikőhöz edzeni,ugyanis annyi sok jót ...

    Tovább

  • Zsíros István, nehézgépkezelő

    Számomra fontos, hogy az edző hiteles legyen, a megjelenésén lássam azt a munkát, amit velem ...

    Tovább

  • Tóth Zoltán, ToZó, testépítő világbajnok, nemzetközi bíró

    Enikőt nagyon agilis, törekvő és energikus személyiségnek ismertem meg, kedvessége mellett igen keménykezü ...

    Tovább

  • Lerner Réka, tanuló

    Én azért választottalak edzőmnek,mert inspirál a személyiséged és az életmódod.Te ...

    Tovább

  • Harazin Regina, tanuló

    Képzelj el egy 14 éves lányt: önbizalom hiányos, utál sportolni, mindemellett túlsúlyos. ...

    Tovább

  • Bánkuti Gabriella, fitnesz világbajnok

    Enikő, abszolút pozitív kisugárzású, kiváló kommunikációjú, megfelelő ...

    Tovább

  • Preisler Zsolt, rendszergazda- szerviztechnikus

    Sok-sok év kihagyás után, bő egy éve kezdtem el újra sportolni. Célom a ...

    Tovább

  • Kakuk László Krapu

    Szerintem csak elég a képeit nézni, máris rájön az ember ki is ez a csaj?! Mivel is foglalkozik? ...

    Tovább

  • Harsányi Szilvia, tanárnő

    Igazán felemelő érzés egy olyan csapatban edzeni, ahol garantáltan azonos dolog mozgatja az embereket; az ...

    Tovább

  • Siraki Dóra

    Két és féléve kezdtem el az edzést Enikőnél. Kezdetben borzasztó nehéz volt ...

    Tovább

  • Olasz Zsóka, könyvelő

    A kezdetek kezdetétől járok Enikőhöz, immár harmadik éve. A benne lévő hatalmas energia ...

    Tovább

  • Gábor Tamási, közgazdász, faipari mérnök

    Változatos edzések, a határokat feszegetve, egy állandóan mosolygós csapattal. Kiszakadsz ...

    Tovább

  • Szalainé Forgács Klaudia

    Hogy ki is Szeles Enikő? Az edzőm... az egyetlen....

    Egy EMBER, aki keményen, elszántan halad a maga útján,felveszi ...

    Tovább

  • Albertus Nandor, személyi edző a Fitness First gymben, Londonban

    Több mint 20 éves harcművészeti múlttal a hátam mögött és mint StrongFirst Girya oktató ...

    Tovább

  • Miklós Ádám, tanuló

    Én még újonc vagyok, de úgy érzem, hogy már egy csapatba tartozom. Enikő edzésein van ...

    Tovább

Regisztráció az eddzENIway Klubba

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Blog legfrissebbek
Címkefelhő
SVT (1), akadályfutás (1), diéta (1), eddzENIway diéta challange (1), edzőtábor (1), gflex (2), ha összefogunk (2), jegyzet (33), laskafesztivál (1), legion run (1), motiváció (1), notes (4), rendszeres testmozgás (1), spartan (2), spartan fight (1), srtg (10), videó (6),

TARJÁN ACÉL FUTAM II.

2017/06/11 Címkék: srtg.

Tűzoltó tömlőn mászás a hosszú, sötét, gyertyákkal megvilágított alagút végén, amelyet egy memória teszttel is megnehezítettünk. Gflex állványt „toldottunk”és multiringes akadályt varázsoltunk belőle, s egy mángorlót is prezentáltunk a 8 km-es pálya végére, amely bizony a mocsárba mángorolta a futam résztvevőit.

Persze volt palánkmászás, egyensúly alias „BECSE” akadály, farönkcipelés, csatacsillag dobás Salgó várban, íjászat, aztán a szokványostól teljesen eltérő lajhár mászás Eresztvényben, amit nem kötélen, hanem egy láncra fellógatott vascsövön kellett véghezvinni, majd a táv végén a salgótarjáni RASCALS-on, vagyis amerikai futbalistákon kellett átverekedniük magukat a TAF-osoknak, s végül egy tűzoltóautó vízfüggönye várta a mocsárból jövő versenyzőket. Mindez persze igen dörgedelmes csatakiáltások közepette: „A cél ACÉL, TARJÁN ACÉL”.

Rendesen megalapozta az esemény hangulatát az egész napos élő dj show Szabó Gábor Titánnal, a 4 órás spining maraton, Juhász Petrával, a rúdfitnesz bemutató Salgótarján első és máig egyetlen rúdfitneszes csapatával, de folyamatosan brillírozó konferansziénk, Andó Ákos azért jelentősen hozzájárult a nap színvonalához.

Tavalyi hibánkon okulva, idén, gondosan válogatott, szigorú pályaőrök felügyelték a futamokat, úgy mint pl városunk Cimbi nénije, akinek kezei alatt, sok eredményes tornász nevelkedett… Kuriózum volt a versenyen a „leggenyóbb pályaőri cím”, amelyet a versenyzők egyértelmű szavazatai alapján Danyi Dóri nyert el, aki az elmondások szerint, még sárral is megdobálta a szögesdrót alatt kúszókat…

Több mint 200 versenyző, három futam, 8 km és mintegy 30 akadály várta június 10-én szombaton a II. Tarján Acél Futam résztvevőit, akik a fent leírtak alapján nem csak az egyedi futampólót vihették haza, hanem egy életre szóló, felejthetetlen  élményt is!

Komka-Foto9.jpg

 

Komka-Foto12.jpg

 

No_Sign-8833.jpg

 


A MI TAF-unk

2017/06/11 Címkék: srtg.

Miben más a TAF, mint bármelyik más akadályverseny? Attól, hogy egyedi! Mi álmodtuk meg 3 éve, amikor az első versenyélményünkről jöttünk hazafelé a buszon… és terveztünk, elmélkedtünk, mint az izgatott gyerekek, akik cselszövésen agyalnak…

Most, többgyerekes családanyák, apák, egyik-másik fő állásban komoly pozícióban, vagy éppen „mellékállásban” sérült gyermeket otthon nevelő tanár… vagy csak szívből kreatívkodó egyedülálló….MI fogtunk össze és nekiláttunk.

Mindannyian jártunk már jópár akadályversenyen, de nem csak ez a lényeg, hanem az, amit az elmúlt hetekben, hónapokban beletettünk, időben, pénzben, mindenhogy…. Az, hogy a családi programok a TAF-hoz igazodtak, hogy terepbejáráson 3 gyerekkel voltunk, hogy nem volt szabad hétvégénk, sem vasárnapi nyugodt ebédünk… csak a kampány, a szervezkedés, az egyeztetés kora hajnaltól késő éjszakákig…

Nem azért, mert unatkozunk, nem is azért, mert mártírkodni szeretünk, egyszerűen csak hiszünk abban, hogy ez itt helyileg is működhet: lehet egy olyan sport rendezvény ebben a városban, amely képes megmutatni, hogy milyen gyönyörű helyen élünk, hogy milyen szerencsések vagyunk a várainkkal, az ösvényeinkkel, a csodás erdeinkkel.

Nem ezen az egy rendezvényen agyalunk egy évig, hiszen ezer más dolgunk van, mivel mindannyian több lábon álló, dolgozó emberek vagyunk, akik tényleg a szívünket kitettük azért, hogy a legizgalmasabb versenyt hozzuk össze a résztvevőknek…

Elő munka, utómunka, háttérmunka…. Mégis voltak, hibák, bakik, malőrök, „gyomorideges” percek, és szívszorító pillanatok, amelyeket nem így terveztünk, nem pont így akartunk….

DE!!!!!!!! Én mégis büszke vagyok, hiszen amikor láttam, hogy az edzettjeim - és az ország különböző pontjairól érkező vadidegenek - nagyon fáradt, de boldog mosollyal az arcukon, adrenalintól felspanoltan jönnek le arról a pályáról, amit bitang kemény munkával MI jelöltünk ki, férjeink, barátaink, csapattagjaink szalagoztak ki, raktak össze..nos akkor úgy megbékélt a lelkem…. A gyerekek vidáman szaladgáltak az ajándék NERF puskákkal, a buborékfújókkal, élvezték, a tűzoltóautó vízsugarát és hogy a második váltás ruhájukat is összevizezhetik…

Vigyázott ránk a Jó Isten, s baleset, sérülés nélkül élte túl a versenyt minden induló….

Aztán a TAF II-n, bebizonyosodott, hogy a hírnév és a fantasztikus teljesítmény bizony nem jár együtt gőggel és felsőbbrendűséggel, hanem igenis léteznek valódi sportemberek, akiknek erényük a szerénység, az egyszerűség, a közvetlenség. Ilyen Tóth Ádám is, aki mielőtt a felállt volna a dobogó legfelső fokára odalépett a többi helyezetthez, különdíjasokhoz, kezet rázott velük és gratulált nekik.... Tehetségével és hozzá párosuló jellemével sokunkat lenyűgözött…

Nos, amellett, hogy június 10-én egy csokornyi élményt gyűjtöttünk, tanultunk, tapasztaltunk is mindannyian a TAF II-vel.

Amikor a nap végén már elpakolgattunk és fáradtan ültünk a rendezői szobában azon agyalva, hol is folytassuk holnap a munkát, az én drága férjem- aki nélkül a TAF nem valósulhatott volna meg- megszólal: „gyerekek tudjátok, nagyon keresek, de nem találok valamit” –néztünk rá mind: Mit???? Hát a hasznot…… :D Hatalmasat nevettünk, hiszen mind tudjuk, sem pénzben, sem haszonban, anyagi javakban nem mérhető ez a munka, amit mind beletettünk… s talán épp ezért volt ilyen sikeres a II. TAF.....

Komka-Foto8.jpg

További Fotók ITT.


TARJÁN ACÉL FUTAM II.

2017/05/30 Címkék: srtg.

Kalandos akadályversenye készülünk ismét június 10-én, szombaton a Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán, ahová felnőtteket és gyerekeket egyaránt várunk a páratlan szépségű Salgói várhoz, ahonnan emléklap és egy kis ajándék nélkül senki sem tér haza.

18765520_2170424426517233_1745895988_o.jpg


Hamarosan közeleg a verseny, ezért a szervezők nevében néhány hasznos információt szeretnénk megosztani:
- a futam ideje alatt a salgótarjáni UPDATE üzlet fog büfét működtetni a bázisunkon, vagyis fent a hegyen, a salgóbányai pakolónál
- ezen kívül lehetőség lesz még az eresztvényi geopark büféjében illetve az ott található másik, Fenyves büfében is kávét, üdítőt, hamburgert és egyéb ételt-italt vásárolni
- A két fentebb említett hely központi területe lesz a versenynek, ahonnan az érkező hozzátartozók is szurkolhatnak. Akik számára ismeretlen a hely, elmondanám, hogy Eresztvényben egy fantasztikus, napos játszótér is várja a legkisebbeket!
- a 9:30-as gyermekfutam indulása után indítjuk az egyéni versenyzőket, majd pedig EGYESÉVEL! a csapatok következnek 5-10 perces eltéréssel! A tavalyi verseny tapasztalatain okulva, idén elsőnként a gyerekeket indítjuk, hogy azok a felnőttek is végig tudjanak menni a gyerekpályán csemetéjükkel, akik, az azt követő egyéni futamba neveztek. Amint minden gyermek teljesítette a kb 1,5-2 km-es távot, indul a felnőtt futam. A gyerekeket minimum 4 korcsoportban jutalmazzuk majd, de emléklapot és egy kis ajándékot minden résztvevő gyermek kap majd. Természetesen az óvodás korú gyermekeket ugyan úgy mint tavaly kísérhetik a szüleik. Kiemelnénk, hogy minden futam során lesz frissítópont a versenyzőknek!
Fontos, hogy futampólót csak az előregisztráló felnőtteknek, gyerekeknek, illetve a dobogósoknak tudunk biztosítani. Előregisztrálni legkésőbb júni 1-ig lehet!

versenyszorolap.jpg

A rendezvény ideje alatt egy 4 órás, szabadtéri spinninig maraton zajlik majd a salgótarjáni Pompadour Szalon jóvoltából, ahol Juhász Petra spinning oktató diktálja majd a tempót. Az eddzeniway klub rudas lányai rúdfitnesz bemutatókkal kedveskednek a résztvevőknek, valamint a klub csapattagjai girja bemutatót is tartanak majd. Az érdekéődők továbbá megismerkedhetnek majd az íjászattal is a Rózsaszín Párduc Tömegsport Egyedület, Salgótarjani Párducok Íjász Club jóvoltából. A rendezvény hangosítási- és hangulatfelelőse idén is Dj Titán lesz, a konferanszié pedig Andó Ákos.

Aki a verseny napján döntene úgy, hogy indul a futamon, az regisztrálhat a helyszínen is, DE FUTAMPÓLÓT már nem kap, "csak" emléklapot és egy kis ajándékot.

Az akadályfutásra való felkészítő edzések kapcsán itt van Germán László szervezőkolléga remek kisfilmje:

 

 A salgótarjáni városi televízió által készített interút is érdemes megnézni TAF témában:

De a futamra leginkább kedvcsináló azonban Nagy Tamás kollégám promo videója:

TAF, Nógrád megye első akadályfutása

2016/06/12 Címkék: srtg.

ACÉL, ACÉL, TARJÁN ACÉL - visszhangzott a Dolinka pihenőpark június 11-én, szombaton Nógrád megye első akadályfutó versenyén. Az eddzeniway sport klub és a Rózsaszín Párduc Tömegsport Egyesület szervezésében, valamint az Abigél Közhasznú Egyesület támogatásával megvalósult rendezvényen, mintegy 150 felnőtt és gyerek versenyző mérhette össze ügyességét egy 5 km-es pályán több mint 20 akadályt leküzdve.

DSC_0660.jpg

 Példátlan összefogás jellemezte a salgótarjáni versenyt, ahol nemcsak városunk önkormányzata, hanem számos helyi cég, vállalkozás és magánszemély is mellénk állt.

TÁMOGATÓNK:

  1. Salgótarján Önkormányzata és a város polgármestere, Fekete Zsolt
  2. TESCO Salgótarján édességek, müzli szeletek, üdítők, vizek
  3. Nógrád Megye Közgyűlésének elnöke, Skuczi Nándor
  4. ITI Car Kft. (csapattag)
  5. Takács György, aki 2015-ben az Év vállalkozója kitüntetés díjazottja volt, mint minden rendezvényünket eddig, ezt is támogatta
  6. Update1 Salgótarján üzlet egy 10 ezer Ft-os ajándékcsomagot ajánlott fel az egyéni futam leggyorsabb női versenyzőjének
  7. G&D Kézműves Cukrászat és Pékség,
  8. Dárius Divat, övtáska az egyéni futam 2. helyezettjének
  9. A Rákóczi úti Herbabox, egy csomag BioTech fehérjepor
  10. Karancs dohányból palackos vízzel támogatja a futókat (csapattag felajánlás)
  11. Herbária Tesco: táplálékkiegészítő csomag a csapatverseny 3. helyezettjének
  12. A BB Salgó Kft. faanyag, az akadályok építéséhez és egyéb anyagok, munkagépek
  13. SWT Wamsler, 5 db szalonnasütő vas
  14. a csoport kulturális tagozata: 2* 2 db színházjegyet ajánlott fel a Zente Ferenc Színházba
  15. Aloe vera ajándékcsomag (Andó Ákos csapattag)
  16. Den Café and Casino pizzautalványok
  17. Shell töltőállomás, Salgótarján autómosó kuponok 2*5000 Ft értékben
  18. Jó Gazdi Boltja, Salgótarján 2*5000 Ft-os vásárlási utalvány
  19. Konyakozó Pub és Pizzéria (egykori Dréher) pizzautalványok
  20. Pinokkió játékbolt, a gyerekfutam első helyezettjének plüss állat
  21. Kékesi Krisztián, Drone Pilot
  22. Marco Polo utazási iroda, hátizsákok a gyerekverseny helyezettjeinek
  23. Török Gizella csapattag
  24. Medve Gábor csapattag felajánlása az egyéni első helyezettet illette
  25. Széles Réka csapattag felajánlása

Volt olyan versenyző, aki eltévedt, volt akinek kiment a bokája, akadt, akit a csaláncsípések és az iszap tett allergiássá, de olyanra is volt példa, akinek a szögesdrót felsértette a  fejbőrét… de aki akadályfutásra érkezik, az tisztában van vele, hogy mindez benne van a pakliban. A szervezőkből és a versenyzőkből ad hoc verbuválódott mentőosztag azonban mindenkit kimentett, önkéntes mentőtisztünk, Pifka Zsolt pedig ellátta a sérülteket. Külön említést érdemel Béres Roland versenyző, aki csapatából leszakadva a hátán cipelt egy boka sérült versenytársat, amíg át nem vette a sérültet a mentőosztag. Béres Roland csapata így nem lett helyezett, de a Szupercsapat bevárta segítőkész társukat és együtt értek a célba!

DSC_0304.jpg

_acel-0060.jpg

 

A városi és környékbeli futóversenyeken az eddeniway klubtagok már bizonyítottak, hiszen rendszerint dobogóra állnak, ez most sem volt másként. Az egyéni futamban három spártai legény végzett a dobogón: Kabács József első lett, hiba nélkül teljesítette a pályát a majd 20 akadállyal és 34 perces idővel ő ért elsőként a célba. Második lett Tajti Gábor, harmadik Lengyel Csaba, negyedik Lászlók Roland, ötödik Rónay Tamás. A hölgyek közül Zsírosné Szomszéd Judit lett a befutó, (2. Soós Fanni, 3. Jánszki Kata, 4. Gérecz Petra, 5. Endresz Anna). 

A gyerekek közül Mócsány Dominik állhatott a dobogó legfelső fokára, Tóth Enikő lett a második, a harmadik helyezést pedig Papik Zétény csípte meg. (4. Szabó Gréta, 5. Garamszegi Panni. 6. Frics Bálint, 7. Varga Botond, 8. Koruhely Roland, 9. Kovács Botond, 10. Juhász Korbáss Lara).

A csapatfutamban pedig a Pitypang ( Bakos Norbert, Somoskői Tamás, Papik Roland, Varga Gergő) bizonyult a legjobbnak 49 perces idővel.Második lett a Bátony csillagai, (Fazekas Róbert és felesége Panni, Kovávács Tímea, Szabó Gáborné Zita) harmadik a Tettestársak ( Harsányi Szilvia, Szalainé Forgách Klaudia, Sziklai Bettina, Németh Ádám).

Az eseményen készült több száz fotóért köszönet, Preisler Zsoltnak, Kerényi Tamásnak, Danyi Lillának és Komka Péternek. A fotótár folyamatosan bővül itt is és az eddzeniway hivatalos facebookján.

A szervezők közül külön köszönet Bakos Norbertnek, Zsíros Istvánnak és férjemnek, Kovács Kristófnak.

emblemas-foto.jpg

 


Tarján Acél Futam

2016/06/03 Címkék: srtg.

Amikor 2014-ben részt vettünk az eddzeniway csapattal az első akadályfutásunkon, a Legion Run-on már akkor arról beszélgettünk hazafelé a buszon Nagy Tomival hogy szervezünk egy ilyet a mi kis városunkban, Salgótarjánban….  Azóta még több akadályversenyen vettek részt a csapattagok és egyre több ember szenvedélyévé vált város- és megyeszerte a futós, saras, csimpaszkodós, csúszós-mászós versenyeken való megmérettetés.

Nos, álmodtunk egy nagyot és idén beért a tervem, hála olyan tenni akaró, az újdonságokra abszolút nyitott embereknek, mint például városunk alpolgármestere, Huszár Máté.

A Tarján Acél Futam szervezői között ott vannak, továbbá olyan elhivatott versenyzők, mint például Zsíros István, Germán László, Bakos Norbert, olyan tehetséges edzők, mint Nagy Tamás vagy Tajti Gábor, olyan támogató egyesületi vezetők, mint Sramkó Tibor és Szalainé Forgách Klaudia.

Igazából nem tudjuk, hogy mire számíthatunk, de tudjuk, hogy mit akarunk: lelkesen szervezkedünk, kalapolunk a helyi vállalkozásoknál, cégeknél, méltósággal viseljük az elutasítást és hálás köszönettel fogadunk minden támogatást.

Szeretnénk megmutatni, hogy Salgótarjánban van élet, itt vagyunk, itt dolgozunk, itt neveljük a gyermekeinket és itt szeretnénk tenni valamit, ami feledteti az emberekkel a hétköznapi nehézségeket, s ami- ha csak egy napra is- de kimozdítja őket a mókuskerékből.

A június 11-i szabadtéri rendezvényünkre, a DOLINKÁBA mindenkit szeretettel várunk, aki szeret sportolni. Ha kihívásra vágysz, indulsz a futamon, ha csak új edzésformát szeretnél kipróbálni beállsz egy Sparowbag vagy Stroops edzésre, de kipróbálhatod a rúdfitneszt is vagy részt vehetsz egy girja edzésen illetve edzhetsz a jól bevállt gflex-szel is!

Hogy mire számíthatnak a résztvevőK? Íme az előzetes Tarján Acél Futam menetrend:

8:00 Az egyéni futamra érkezők regisztrációjának lezárása
08:00 Íjász bemutató, gyakorlási lehetőség folyamatosan 13:00-ig
08:15 Közös bemelegítés
08:30 Acél egyéni futam indítás
Kísérő program:
09:00 Stropps 40 perces edzés
09:00 gyerek ügyességi bringa verseny a nap folyamán
09:45 a gyerekek bemelegítése a futamra
10:00 gyerek futam indítása 
10:15 Közös csapat bemelegítés
10:30 CSAPAT FUTAM indítása
10:30 Rúdfitnesz folyamatosan du 15:00-ig
11:00 Bringaverseny a bringával érkező gyerekeknek
11:00 Girja 40 perces edzés
12:00 eredményhirdetés, amit Simonyi Anna rúdbemutatója vezetne fel
13:00 Gflex + valami 40 perces edzés
14:00 Sparowbag, saját testsúly 40 perces edzés
15:00 stroops edzés

A regisztrációról:
Az egyéni futamra regisztrálni 06.11. 08:00-ig,
A gyerek futamra regisztrálni 06.11. 09:30 –ig,
A csapatfutamra regisztrálni 06.11. 10:00-ig lehet.

NAGY-PLAKI.jpg


Visegrádi Spartan Race sok újonccal

2016/04/24 Címkék: srtg.

53 fővel, közöttük sok-sok újonccal szerepelt klubunk az idei visegrádi spartan race-en, ahol a táv és az akadályok teljesítése mellett csapatszinten 3500 burpee-t kellett lenyomniuk. Volt, akinek ez volt a térdműtéte utáni első SR megmérettetés, volt, aki esküvői lázban futtotta végig a távot és olyan is akadt a csapatból, aki gyakorlatilag cipő nélkül küzdötte végig a visegrádi pályát. A szervezésért nagy köszönet Germán Lászlónak, az anyaghoz csatolt videóért pedig Nagy Tamásnak. A részvevők egy része alább saját szavaival meséli el, hogy élték meg a futamot.

 csapatfoto1.jpg

Grósz Mici: hónapok óta készültem a versenyre.. erre három nappal előtte lebetegedtem...bizony felmerült bennem, hogy nem fogok tudni menni....de akkor eszembe jutott, hogy nem, az nem lehetséges hogy nélkülem menjenek. Megyek, ha fél lábbal a sírban leszek is. Szóval úgy ahogy voltam, náthásan köhögve de nekivágtam. Rohadt hideg volt reggel Visegrádon, a hét eleji nyárnak már nyoma sem volt. Idővel azért hozzá lehetett szokni, mire rajtoltunk már nem is fáztam egyáltalán. Az elején nagyon élveztem, (leszámítva a 2.akadályt, ahol fél órát várakoztunk..) A durva hegymenet nekem nem jött be, többszáz méter meredeken felfelé...a tüdőmet kiköptem mire felértem. Volt egy "száraz" szögesdrótos-kúszós akadály, ami után nemes egyszerűséggel levált(!!!!) a bal cipőm talpa kompletten. Ez nem esett túl jól, mivel még legalább a pálya fele (inkább több) hátra volt. Szóval legalább a verseny felét úgy kellett megtennem, hogy a bal lábamon gyakorlatilag nem volt cipő..........le is maradtam itt szépen a többiektől. De legalább személyes tapasztalatból tudom elmondani, hogy erdei talajon viszonylag jól lehet futni cipő nélkül is, ellenben fent a várban, meg a környékén a macskaköves utakon, na az nagyon szar.......... Volt zsákcipelés....mikor felértem annak a brutál szakasznak a tetejére, lenézve nem akartam elhinni hogy én tényleg felcipeltem ide ezt a zsákot.....és még le is kell vinnem. Az akadályokat egyébként remekül vettem addig, de ez a cipőtlen futás, meg a betegségem rengeteget kivettek belőlem, az utolsó szakaszra rettentően elfáradtam, úgyhogy nem győztem nyomni a burpeekat, pedig a feladatok egyszerűbbek lettek volna, de képtelen voltam azokon a sáros csöveken megtartani már magamat..... És oké hogy szárazon tudok kötelet mászni, de meg kellett állapítani, hogy 8 kilométer futás és ezer akadály után, és mellig érő vizesárokból......hát ránézni nem tudtam a kötélre, nem hogy felmászni rajta.. Az utolsó burpeekat már nem is tudom hogy csináltam meg, csak a tűzre pislogtam oldalra, hogy már csak addig kell eljutnom... De még a tűzugráshoz is rá kellett pihennem vagy egy percet, mert a vádlijaim is kész voltak addigra, folyamatosan görcsöltek. Úgyhogy na, én bevallom töredelmesen, hogy nálam az eufória akkor- ott elmaradt, mert egyszerűen annyi erőm sem maradt, hogy örüljek. De ha megint előtte lennék ugyanezt tenném. És igen, összegzésként; beteg voltam, elhagytam a cipőm és nem mellesleg 45 éves múltam, szóval igen, büszke vagyok.....

 13009866_1699507493633242_489665853_o.jpg

Mákos Martina:Miért neveztem a versenyre?? Akik már voltak, azt mondták egyszer mindenkinek ki kell próbálni...
Otthon elővezettem, és azt mondták: Ennyi? Ezért mész?
A válasz természetesen NEM, nem ezért. Szeretem a kihívásokat, a kalandot, az adrenalin löketet. Szeretek megőrülni és meglepetést okozni. Természetesen volt egy szuper felkészülés egy szuper csapattal a klubban, rengeteg szuper edzéssel, amit nem lehet megunni, és egy szuper edzővel, mint Enikő, aki mindig motivál. A verseny után egyből az jutott az eszembe, hogy ezt itt és most NEM lehet abba hagyni, még több kaland, még több adrenalin kell, még kijjebb akarom tolni a komfortzónám, még több kihívásnak akarok megfelelni...
Ez az az élmény ami még nagyobb éhséget okozott. Szóval az élet ezen oldala most kezdődött el...

 

Laczkó Bianka A visegrádi versenyig nem értettem a SR csapatunk lendületét, odaadását és imádatát, e sportágnak. Nem értettem, hogy miért ilyen összetartó a mi kis csapatunk! DE A VERSENYEN MINDEN MEGVÁLTOZOTT!!!
Egyszerűen IMÁDTAM AZT A NAPOT, és vasárnap tényleg más emberként ébredtem fel, mintha kicseréltek volna. Azon a napon minden megváltozott, még annál is jobban tisztelem a csapattársaimat mint eddig, mert annyira figyeltek a kezdőkre, hasznos tanácsokkal láttak el minket -a verseny előtt és közben is, és biztattak bennünket. Nagyon jó volt, hogy ennyien voltunk kezdők és együtt gyűrtük le az akadályokat, a sarat és együtt értünk be a célba a tűz átugrása után.
Ez volt az első versenyem, de már ki is néztem, hogy mikor lesz a következő, és a verseny közben még Spartan-társra is találtam! grin hangulatjel
Köszönöm, hogy tagja lehetek a Spartan race csapatnak!!!

 

Kovács Norbert Most már értelmet nyert számomra is a spartan szlogenje: „Majd a célban megtudod.” . Tudtam, hogy nehéz lesz és gyakran felmerült bennem a kérdés: vajon elég jó vagyok e én még ahhoz, hogy az átlagtól jobbat menjek. Meg tudok e még felelni a saját magam elvárásainak, képes leszek e még 8 km hegyi futás és 17 akadály után a 10 fokban csurom vizesen és nyakig sárosan egy vizesárokból egy szintén vizes 5 m-es kötélre felmászni és rohanni tovább a következő akadályig. Miközben felfelé haladtam a kötélen 3-4m magasból emberek potyogtak a vízbe, rájöttem, hogy olykor az akaraterő a legerősebb izom. Akkor már tudtam, hogy nincs messze a cél. amiért hónapokat dolgoztam és semmi nem állíthat meg, hogy elérjem. Lehet, hogy elcsépelt már a szöveg, de így van: Valójában önmagunkkal vívjuk a legnagyobb harcot, mert menni kell tovább akkor is, ha nehéz a kereszt, ami a vállunkat nyomja. És itt idézném csapattársam Attila Szternácsik szavait: „ A zsák az, amit cipeltem, döbbentett rá, hogy az igazi teher bennem van, ezt kell leküzdeni.” És valóban. Mikor a célvonalon átmentünk ez a teher lehullott a vállunkról, mert megcsináltuk és büszkék voltunk. Az, hogy ez volt az első versenyünk és hogy a csapatunkban 1. 2. helyen végeztünk, csak hab a tortán. Ami igazán fontos, hogy egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak, amit már soha nem felejtünk el. De ha nincs László Germán, vagy ugye a kezdetekben Istvan Zsiros talán ott sem vagyunk! Köszi még egyszer fiúk.

 

Attila Szternácsik Bizony elgondolkodtam rajta, hogy mit is keresek én valójában ezen a versenyen. A verseny kezdetéig a náthát nem sikerült kihevernem, és amikor a visegrádi parthoz értem alig kaptam levegőt, az orrom már teljesen eldugult, a zsebkendőt, ami nálam volt teljesen elhasználtam, amikor elhaladtam egy csoport mellett csak ezt hallottam: „azta de zihál” és még hátra volt jó pár akadályokkal teli km… De nem álltam meg, folytattam, amihez plusz erőt adott csapattársam lelkesítő szava. A kb. 10kg-os homok zsákcipelésnél találtam igazán magamra, amit egy meredek partom kellett felcipelni és vissza. A súly amit cipeltem döbbentett rá, hogy az igazi teher bennem van, ezt kell leküzdeni, amit a csapattársam idézett. Amikor Norbival edzettünk, sokszor beszéltük arról, hogy ideális körülmények nem léteznek, nem lehet egyértelműen felkészülni a különböző helyzetekre. Hát pont ilyen a spartan race.
A spartan race számomra egy önismereti teszt, ami kifejezésre juttatja azt, hogy mire képes az embert, amikor kikerül az ún. komfortzónából és szembesül önmagával a nem várt helyzetekben. Bizony önmagunkkal vívjuk a legnagyobb harcot, sokszor kevés a nyers fizikai erő, az agy mentális ereje, ami segít leküzdeni az igazi akadályt és segít előrevinni a nehéz megpróbáltatásokon keresztül. Az emberi agy a legapróbb környezeti inzultusok hatására bekapcsolja a védelmi mechanizmust, úgy hogy blokkolja az ember fizikumát. Ami ezután következik az a kitartás, és ehhez járul hozzá a motiváció, ami lehet egy lelkesítő szó például a csapattárs részéről. Köszönöm Kovács Norbert a lelkesítő szavakat. Szeretném megköszönni a csapatnak, hogy csatlakozhattunk hozzátok, egy életre szóló élménnyel gazdagodtam. Köszönöm Spartan Race és csapattársak.

 

 Tamási Gabi

Tamási Gábor: Már "sokadik" alkalmam volt az idei Visegrádi futás, de mindig tele van élménnyel, újdonságokkal! Külön öröm számomra, hogy több soproni barátommal megismertethettem ezt az érzést, "mit jelent mikor a célba érsz". Hihetetlen volt, hogy egy ekkora csapat gyűlt össze, a közös nagy pacsinál, azt sem tudtuk hogy kapaszkodjunk össze, mégis mindenkiben volt valami közös kapocs! Gyönyörű nap volt, mosolygással végig smile hangulatjel És le a kalappal az első bálozók előtt, visszavárunk Titeket wink hangulatjel

 

Petra Gérecz Ismét nagyszerű érzés volt egy ekkora, összetartó csapat tagjaként versenyezni! Idén kíváncsi voltam, mit tudok magamból kihozni, így egyedül futottam és be kell vallanom nagyon büszke vagyok az eredményemre, ami talán picit még jobb is lehetett volna, ha nincs az a kis malőr az alagútnál.. wink hangulatjel De a csapatkámra még ennél is büszkébb vagyok, mert újra bebizonyosodott hogy kitartóak vagyunk, segítjük egymást és senkit nem hagyunk hátra!!! Az első bálozóknak hatalmas gratula, minden tiszteletem a tiétek, elég brutál pálya volt grin hangulatjel
Nagyon meg szeretném még köszönni Enikő-nek az SRTG-nek és az RR-nek. Habár elég kevés edzésen tudtam részt venni a motivációt TI adtátok!! AROO

Petra.jpg

 

Viktor Tarjani Nekem ez volt a nyolcadik futamom, amiből idén a negyedik, és végre ismét a saját csapatommal versenyezhettem. Az előző évben térdsérüléssel szenvedtem, ami idén szerencsére eddig elkerült, így elkezdtem tesztelni a határaimat. Idén két célt szeretnék megvalósítani, az egyik egy hiba nélküli futam, amihez a Donovaly téli beasten kerültem a legközelebb. A cél előtt lévő utolsó akadály utolsó másfél méterén rontottam. A másik cél, hogy valamelyik futamon a csapat legjobb négy tagja közé kerülhessek. A mostani futamon a fiam is indult első alkalommal, akinek megígértem, hogy a rajtjára visszaérek, és vele együtt teljesítem a távot. A szervezők kisebb malőrje révén (vízelvezető) ez veszélybe került, ami extra erőt adott a pálya teljesítéséhez, és az eddigi legjobb időmhöz vezetett. Ez a futam számomra a fiamról és a fiamértről szólt, ami extra motivációt adott a kritikus pillanatokban. Külön köszönet Zsíros Istvánnak, és Pálházi Tibornak, akik látótávolságon belül voltak szinte végig, és akik húztak magukkal. Az első bálozok most lelkesek, de szeretném ha egy dolgot megfogadnának! Nagyon fontos, hogy betartsák a szinteket, és ésszel teljesítsék mind a futamot, mind az akadályokat. A lényeg a célba érés, mert a többiek ott fognak várni, és ha kell, akkor a szavak erejével is áthúznak az utolsó akadályon!

Viktor

 

Zsolt Horváth A sokadik futam volt számomra ez a verseny, de még mindig tud újat mutatni a szervező csapat! Hatalmas élmény továbbra is. A hangulat, az emberek, egy cél, ugyanaz a mentalitás egyszerűen felspanolja az embert és 110% os teljesítményre ösztökéli.
Közel 5500 indulóval ez volt számomra a legnépesebb verseny. úgy gondoltam a tömeg miatt feltorlódás lesz de a nagy feltorlódást a szervezők hibája okozta az algútnál. szerintem csak egyedi az eset. Ezt leszámitva nagyon jó pályát raktak össze! Volt minden. Erő,ügyességi feladatok,hegy,erdő Szép kilátással,sár, víz minden ami egy ilyen versenyen várható. Nagy élmény volt és ezt csak fokozta hogy egy ilyen jó csapat részese lehettem.

 Horvath-Zsolt.jpg

 

Pálházi Tibor: Elsőként úgy kezdeném hogy mindenkinek gratúlálok a pálya telhesítéséhez!:) Főleg az első bálozóknak. Hihetetlen egy csapat!!, aminek részese lehetek ezt külön köszönöm is nekik!:) Sokadik versenyünk volt már, de szerencsére sosem sikerül ugyan úgy mindig megtudnak lepni minket egy két új akadályal nehézséggel de pont ez benne az izgalmas!, hogy nem tudod mire válalkozol!:) jó volt látni a csapattagok arcát miután beérkeztek a célvonal másik oldalára hogy "megcsináltuk" és ennél nagyobb motiváció szerintem nem kell! Küzdesz magadért és a csapatodért!:) Remélem sok versenyünk lesz még együtt!:) aroo:)

 Dóra Somoskői Sziasztok! Nekem a 2. versenyem volt. Nagyon jo tarsakkal teljesithettem a versenyt. Szuper szervezes volt , szuper akadalyokkal! Visegrad egyebkent is lelegzetelallito... Imadtam es boldog voltam, hogy reszt vehettem. Nekem a kovetkezo Tokaj lesz! Keszulok ra es nagyon varom! smile hangulatjel AROO

 Zsíros István: Kètes gondolatokkal vàgtam neki a versenynek.Mivel tèrdműtètből làbadozom-nem-e korai mèg?Vègig birom-e csinàlni,ahogy szeretnèm?Meg bìrom őrizni a kiharcolt elismerèst amit az előző versenyeken összeszedtem?Igen megcsinàltam ahogy szerettem volna.Nagy "harc" volt csapaton belül persze jó èrtelemben.Sikerült szèp helyen vègezni.Az jelenti szàmomra a legtöbbet,hogy akinek fontos vagyok ő most volt ràm a legbüszkèbb!Köszönöm a csapatnak hihetetlen emberek vagytok!

László Germán Ha lecsupaszítunk róla mindent, szervezés, ruhák, divat, nyilvánosság, reklámok, fotósok, akkor egyedül a pálya marad, te és a bajtársad. Mert itt nem ellenük harcolunk, sőt! Micsoda erőt ad az, ha valakit átsegítesz (löksz, dobsz) egy olyan akadályon mire ő egyedül képtelen. És látod milyen boldogság lesz az arcán. Az jobban inspirál mint bármilyen bedurrantó. És milyen jó érzés ezt visszakapni egy teljesen idegentől, mikor te akadsz el. Számomra ez is a SR szerves része. Az akadályok leginkább arra tanítanak meg, hogy még a legnehezebb is legyőzhető. Lehet, hogy nem akkor és ott, lehet nem is a következő versenyen. De készülsz rá, edzel rá. És legyűröd. Most 120 Burpee volt, legközelebb 90 lesz. Ez a verseny nem egy szimpla verseny. Inkább egy út a legbelső éned felé!


Mi is az az SRTG???

2016/03/26 Címkék: srtg.

Ma már történelem csapatkánk első akadályfutós próbálkozása, amire 2014-ben Nagy Tomi kollégám beszélt rá. Akkoriban sokan komplett hülyének nézték maroknyi csapatunkat, hogy egy ilyenen elindulunk…mondván túl veszélyes, nincs értelme, őrültég és különben is csak felelőtlen sárban dagonyázás az egész. Hát azóta nagyot fordult a világ, ugyanis a korábbi újjal mutogatók ma még büszkék is ránk… vagy csak kénytelenek elfogadni a tényt, hogy a SPARTAN RACE őrülettel bizony egész Salgótarjánt megfertőztük.

Időrendben tehát az eddigi versenyszereplések:

2014-10-25. volt az első SPRINT, amelynek 16 csapattagal vágtunk neki.

2015-04-28. SPRINT: 27 fő

2015-07-18. - SUPER - Donovaly - 10 fő

2015-09-06. - BEAST - Magastátra - 9 fő

2015. 10. 24. SUPER- Eplény 15 fő

2016-01-23 - SPRINT - winter - SVIT - 19 fő (Nagy Tamás videó összefoglalója: https://vimeo.com/155306105 )

Mindemellett Tarjáni Viktor csapattag egyedül vágott neki két téli versenynek, egy Super és egy BEAST-nek, ezzel megszerezve az első winter trifectankat is!

 elso-winter-trifecta.jpg

Egyre több újonc, "külsős" is a csatlakozik a csapathoz, így a közelgő áprilisi, visegrádi futamra több mint 50 salgótarjáni indul. Idénre még tervben van júliusban egy BEAST Lengyelországban, szeptemberben pedig egy ultra-beast Szlovákban valamint egy Super futam, októberben Tokajon.

Amint látható a klubból illetve Salgótarján és környékéről a versenyen indulók száma minden egyes megmérettetés alkalmával növekszik ezért Germán László vezetésével és koordinálásával a verseny felkészülésekre megalakult az eddzeniway klub egy külön ága, vagy ha úgy tetszik, „szakosztálya” a SPARTAN RACE TRAINING GROUP (SRTG), ezzel jelentős nevezési kedvezményekhez juttatva az indulókat.

Az SRTG a facebook-on szervezi rendszeres, szabadtéri, INGYENES futóedzéseit kifejezetten a versenyfelkészítésre, amelyekhez bárki csatlakozhat. Ha kedvet kaptál, ne tétovázz!!!

srtg.jpg

 


A legendás, salgótarjáni "spartanrace-es" fiúk

2015/09/20 Címkék: srtg.

„Ismered a poklot? El tudod képzelni? Na, akkor azt szorozd meg hárommal és Isten hozott Lomnicán a SPARTAN RACE BEAST-en... Amikor egy akkora hegyre kell felfutnod, aminek az alján süt a nap, a közepén havas eső esik, a tetején pedig a felhők felett vagy, és "csak" hideg van, aztán kilométereket próbálsz futni, gyalogolni a jéghideg patakban, mocsárban, sárban közben lenyomsz 35+ akadályt, nah majd akkor meg tudod, milyen érzés a célvonalba beérni… maga a MENNYORSZÁG! Természetesen társak nélkül nem megy, egyedül esélyed sincs, de a többiek húznak, visznek, amíg erejükből telik. MI MEGCSINÁLTUK!” ilyen volt a Spartan Beast Tamási Gábor szavaival 2015. szeptember 6. a Magas Tátra, Szlovákiában: 30 kilométeren át, 1500 méteres szintkülönbséggel. Az eddzeniway klub férfiosztaga ismét jól teljesített: 125 csapatból a 36-ok lettek a fiúk egy olyan távon, amit több mint háromszáz regisztrált versenyző nem tudott időben befejezni. A mieink a következő időkkel teljesítették a pályát:

Zsíros István - 04:53:23
Lengyel Csaba - 05:16:09
Pálházi Tibor - 05:33:28
Kovács Kristóf - 05:33:38
Horváth Zsolt - 06:16:26
Nagy Tamás - 06:47:39
Tarjáni Viktor - 06:59:05
Germán László - 07:34:38
Tamási Gábor - 07:34:41

Zsíros István, aki a csattagok közül ismét elsőként ért a célba, így emlékszik vissza a futamra: "Nagyon hosszú és nehéz verseny volt. Hatalmas hegyek,szélsőséges időjárás, jéghideg, vizes akadályok párosítva 30km-rel!Többször estem, kezem, lábam vérzett….az utolsó futós szakaszon már fel-fel adtam, de mindig kerítettem valami motivációt az agyam rejtett zugaiból. Aztán kész, megdöntöttem a teóriát, hogy minden fejben dől el.....a testem nem engedelmeskedett az agyamnak bele bele sétáltam, de nem álltam meg. Aztán már csak a szívem vitt, vitt-vitt egészen a célig! Nagyon nagy álmom vált valóra a Trifecta megszerzésével,büszke vagyok rá,hogy végig bírtam csinálni! Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek akinek van ebben része, vannak páran, főleg kis feleségemnek, aki minden őrültségemben támogat,nélkületek ez az álom,álom is maradt volna!KÖSZÖNÖM SZÉPEN!".

Lengyel Csaba: "Így két hét távlatából tök más visszagondolni a futamra, mint a verseny napján, amikor végigmentem a pályán. Most rohadtul büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, és mosolyogva gondolok rá vissza, hogy ez igen, ez marha jó volt! A futamot persze kibírtam röhögés nélkül... Néha olyan érzésem támadt, hogy egy pályamunkásnak most szívesen lekevernék egy-két taslit, hogy hogyan tudtak ilyen kemény pályát összehozni. Egy biztos: életem egyik legkeményebb fizikai próbatétele volt, az út 2/3-ánál a testem már fel akarta adni a harcot, a lábaim mondták, hogy ők akkor most kiszállnak, oldjam meg innentől kezdve nélkülük, de szerencsére takarékon azért csak be tudtam vánszorogni. Büszke vagyok a csapattársaimra, hogy mindannyian legyőztük a Beast-et, és tuti, hogy jövőre újra le fogjuk."

Horváth Zsolt: „Szerintem ez a maximum amit "átlag" ember teljesíteni tud. Itt már a szellemi felkészültség a kulcs. Mindemellett egy életre szóló élmény! Arooo!”

Kovács Kristóf: "Teljes erőmből futottam, nem álltam meg, de arra figyeltem, hogy ne essek, ne sérüljek. Egy karcolás nélkül csináltam végig a versenyt, ami nehéz volt, de élveztem" A Hungaroringen pont Kristóf vágott neki térdsérüléssel a hazai futamnak, most Tarjáni Viktor és Nagy Tamás járt így.

Tomi így foglalta össze tapasztalatait: „Nemrég a Donovaly futásról azt mondtam, brutálisan kemény volt, most teljesen átértékeltem az egészet. A szervezők még a verseny előtt jelezték, hogy mind az akadályok, mind a terep is sokkal nehezebb lesz, mint egy átlagos Spartan Beast, de azért erre senki nem számított úgy gondolom. Sajnos 1 hónappal a verseny előtt lesérült a térdem, így a felkészülés utolsó szakasza jobbára csak pihenésből állt, már ami a futást illeti. Szóval ilyen kilátásokkal álltam neki életem legkíméletlenebb kihívásának, egy „mocsárban” folyóban zajló „futóverseny” , amit havas-eső és jégeső kísért. Az utolsó 6-7 km - jéghideg patakokban, csúszós köveken- maga a volt a pokol számomra… Komolyan mondom, úgy éreztem, mint ha valami éles túlélő helyzetben lennék, minden lépés fájdalommal járt, ráadásul nagyon nehéz volt mentálisan is megélni, hogy olyanok előznek meg sétálva akiket kb 1 órával azelőtt előztem még le futva. Az utolsó 3 akadály, a szögesdrót, ami egy örökkévalóságnak tűnt, a dárda ami persze mellément, de még a zsákfelhúzás is megszívatott a végére. Mi máshoz is lenne még kedve az embernek 6 és fél óra után mint 60 burpee-hez egy lábon.. De megcsináltam, becsületből. Persze sokan voltak, akik sunnyogva lenyomtak hármat, aztán rohantak tovább. Mindenkinek másról szól ez a verseny, nekem arról, hogy jobb emberré válljak, valami olyan dolog által, ami fizikálisan vagy mentálisan, vagy ebben az esetben mind a két viszonylatban összetör, hogy az új alap, stabilabb és erősebb legyen mint volt. Megkaptam, amiért mentem, sőt sokkal többet is. Nem utolsósorban köszönöm mindenkinek aki ott volt velünk. A társaság és a csapat tette fantasztikussá és halhatatlanná ezt az élményt.”

Tarjáni Viktor: "A Super utáni hét végén sikerült egy térdsérülést összeszednem, mely teljes mértékben hátráltatta az eltervezett felkészülést. Erőltetett menetben haladtam, és az akadályokra koncentráltam, ami kifizetődő volt. Sokan megelőztek futva, de sokat hibáztak is, így oda vissza haladtunk egymás mellett a pályán. Morzsi (láncon egy nagy vasdarab) megsétáltatása után, azt az infót kaptuk, hogy 4 km van még a célig. Extra erővel vágtunk neki ennek a rövidke szakasznak, ami mint kiderült nem volt teljesen helytálló. Kb 4 km vasút melletti menetelés után jött a feketeleves: egy patakban kellett haladni tovább. Az utolsó akadály a tűz, ahol a többiek már várnak Szomszéd Judit benyújtja a szalonnát a botra tűzve egy szelet kenyérrel és kezdődhet a nyársalás. A sok megpróbáltatás végén jó volt egy kis poén.

Tarjani-Viktor-Beast2.jpg

Tömören, végig ésszel kellett teljesítenem a térdem miatt, de sikerült és 4 akadályt rontottam. Büszke vagyok, hogy a csapat részese lehettem! Jövőre újra belevágjunk közösen az új kalandba egy új pólóban, mert az előző megérett a visszavonulásra! Büszke vagyok rá, hogy sérülten is helyt tudtam állni, folyt köv. januárban a téli futamon!

Pálházi Tibor: „Irtózatosan nagy buli volt egy igazán remek csapattal!Örülök, hogy a tagja lehetek az elit Brigádnak! Donovalyn is úgy voltam vele, hogy a futás az egész alapja és most is így gondolom. Szuper pálya volt, remek akadályokkal, ha eldöntöd, akkor meg tudod csinálni, de a fizikális igénybevétel rendkívüli.”

Germán László: „Ilyen távon és terepen már nem csak a nyilvánvaló fizikai igénybevétel jelent kihívást, hanem a mentális terhelés is komoly tényező…a terepre talán igen, de erre nem lehet előre felkészülni. A 20. km után, a váltakozó időjárás, a nehéz pálya, az akadályok és a csontig hatoló jeges víz az emberi viselkedés minden aspektusát előhozta a versenyzőkből, a legjobbtól a legrosszabbig. Az elcsigázottság egyeseknél minden erkölcsi tartást felülírt, de ez elenyésző százalék volt. Rengeteg nagybetűs HŐS volt a pályán: volt, aki járógipszben, vagy épp két könyökmankóval küzdötte fel magát a Tátra barátságosnak kicsit sem mondható szikláin. Idegenek segítettek egymásnak, nemzetiségtől, nyelvtől függetlenül. A videón is látszik, mikor egy mocsaras részen Tominak begörcsölt a vádlija, és azonnal ott voltak mellette, nem hagyták magára. Még soha nem láttam ennyi embert így összezuhanni. Sokan feladták és még többen botorkáltak sérülten üres tekintettel előre. Én, akinek tudtam segítettem, akadályon átjutni, terhet cipelni vagy ha nem volt más adtam energiaszeletet, szőlőcukrot. Ismét sok sérült volt és több mint háromszázan nem tudták időben befejezni a távot. Részemről minden úton töltött perc maga a csoda volt! Ilyen ősi tájon még sosem jártam! A feladás gondolata még nyomokban sem volt bennem. Tudtam, hogy végigcsinálom. A csapatunkkal jól felkészültünk. Nem vettem félvállról semmit. Tiszteltem a hegyet! Elfogadtam, hogy bár kicsi vagyok, de tudtam, nem létezik olyan akadály ami utamat állhatná! A hosszú felkészülések alatti motivációm egyszerű volt. Nem jó alakért, dagadó izmokért edzettem, hanem, hogy le tudjam győzni a hegyet. Végig tudjam csinálni a három versenyt. Mert tudtam, készülhetek bármennyit is, lehetek bármilyen kemény, a szikla keményebb lesz. Mégis, már a rajtvonalnál tudtam, mosolyogva nézek szembe bármivel, mert már "Le tudom győzni"!

Nagy Tamás ismét egy remek videóval foglalta össze a versenyt, illetve beszédesek még a képek a fotógalériában is.


Vívódásokkal teli Spartan Race 2015-ben

2015/04/25 Címkék: srtg.

Ez az akadályfutás "kicsit" más volt, mint eddig.... volt olyan a csapatbatból, aki valójában a saját félelmeit akarta legyőzni, hiszen hosszú éveken át már pánikbeteg... nos, SIKERÜLT NEKI!

Volt, aki lányával küzdötte végig a versenyt, úgy hogy minden gázosabb akadálynál hosszú perceken át a lelkére beszélt.... ők is megcsinálták!

Volt, aki 4-5 éve még a legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy elindul egy ilyen veresenyen, most pedig még élvezte is!

Volt, aki nevetve beért volna az elsők között a célba, de hátul maradt, mert a csapatért, a buliért jött végigcsinálni, ugye Gérecz Petra? ;)

Én családostól indultam, számomra azért is volt egy lelki küzdelem: együtt megyek a csapattal, mint eddig minden versenyen, vagy bevárom a térdsérült férjem, vagy rohanok, hogy beérjem a gyermekeim futamát. Féltávnál aztán már tudtam, nem maradhatok le a gyermekeim futamáról, ott kell lennem velük! Engem ez motivalt! Persze végig mardosott a bűntudat, hogy cserben hagyom a férjemet és a csapatot.... nekem ezért volt lelkileg IS bitang nehéz a verseny!

Ne de, csapatunkból elsőként Zsíros István ért a célba. Meggyőződésem, hogy egyetlen helyen sem csalt és nem csupán az volt a célja, hogy besöpörje a leggyorsabb, legtökösebb versenyző címet, hanem, hogy felkészültségéhez, erejéhez mérten, becsületesen, tisztességesen végigcsinálja a versenyt.  Ő így emlékszik az elmúlt szombatra: "Hogy mit jelentett nekem a Spartan Race? Egy mentális harcot önmagammal és a komfortzónámmal. Ugyan úgy, mint tavaly, most is szerettem volna szép eredményt elérni, bár a mostani verseny sokkal nagyobb kihívás elé állított mind a táv, mind a feladatok tekintetében, így nagyobb összpontosítást is követelt.  Több km, sár és víz mindenütt…de pont ettől sokkal jobb is volt. Elégedettséggel töltött el, hogy a kitűzött célt véghezvittem, olyan dolgokat tettem meg, ami távol áll a kényelmestől, a könnyűtől, a komfortostól. Egy ilyen versenyen az ember valóban a saját határait feszegeti. Örülök, hogy a részese lehetettem. Az első célomat véghezvittem, de idén még két nagyobb volumenű versenyen tervezek indulni, ahol még nagyobb távot kell majd teljesíteni, amiben a remek csapattársaimra is számítok."

Aztán a mi drága Nagy Tamásunk, aki nélkül nem lett volna egyetlen akadályfutás sem, így vélekedik a legutóbbi Spartan Race-ről: "Szenzációs élmény volt! 27 fős csapat, csupa sportszerető "őrült" , remek hangulat, fizikai és mentális kihívásokkal teli nap. Remek szórakozás kiszakadni a hétköznapok tiszta - jól szituáltságából, összekötve ezt egy igen kemény fizikai megpróbáltatással. A tavalyi versenyt is nagyon élveztem, de az idei nagyon magasra tette a mércét, nem lesz könnyű felülmúlni. Pedig nem volt minden tökéletes, mint ahogy soha nem is lesz. Csontba maróan hideg szél, alacsony hőmérséklet és rengeteg 9 fok körüli vízzel teli akadály, de pont ez az ami egy picit különlegessé tette ezt a napot, amit személy szerint úgy tudnék leírni hogy "még soha nem fáztam ennyire" mint a spártai zuhanyban a verseny után. Kb. úgy éreztem magam mint DiCaprio a Titanic végén.

Másrészről az egész versenynek van egy különös atmoszférája. Ha az a fajta ember vagy, aki már ráébredt arra hogy nem azért született erre a világra hogy egész életében a mókuskereket tekerje, nem zavar ha saras leszel és szívesen próbálsz ki új dolgokat, ami adott esetben még nehéz is akkor 100% hogy a rabjává fogsz válni, mint ahogy közülünk többen is. Július - Donovaly - 12km+ ... jövünk!!!"

Az alábbi videó is Tomi munkája! Köszönet érte!!!! A versenyen készült fotókat Vadas Mária készítette. NEKI IS KÖSZÖNJÜK A MUNKÁJÁT!

 

 


Akadályfutások, SRTG

2014/10/10 Címkék: srtg.

Akadályfutások, SRTG

Őszintén szólva eszembe sem jutott volna elmenni egy ilyen akadályfutásra mint a LEGION RUN, vagy a SPARTAN Race, ha nincs egy olyan csapattag, mint Nagy Tomi! Belelkesült, nem engedett a 21-ből, addig mondta, addig fűzött, hogy ott a helyünk, amíg kötélnek álltam! Hogy mit jelentett nekem és a csapattagoknak ez a verseny? Ők így fogalmazták meg:

Gábor Tamási Hihetetlen atmoszféra, tele végkimerülésig küzdő, hajtó, összetartó emberekkel. A saját határaidat fogod feszegetni, és mikor már feladnád, akkor fog a másik önzetlenül segíteni, és győzelembe hajszolni! Mert nincs megállás, végig fogod csinálni, és kész! Hogy milyen érzés ez? Megtudod mikor a célba érsz!

Erika Kiss Számomra egy próbatétel, melyen úgy indultam el, hogy ezt végig kell csinálom nem is kérdés. Ügyességemet, fizikai erőmet, elszántságomat kipróbálni, olyan helyekre bemerészkedni, amit a hétköznapi életben messze elkerülök kicsit újra "gyereknek lenni" sárban-vízben Izgalom, hogy mi lesz a következő akadály, vajon mi vár rám. Komfortzóna? Van ilyen? Ezen a napon nincs Csapatépítő, ahol az ismeretlenek is kérés nélkül segítenek, ha kell. Az érzés, hogy amikor pont indul a futamod még a nap is kisüt felemelő érzés és büszke vagy magadra, hogy képes voltál rá, ezt megcsináltad!

Germán László

Hogy miről szól a Spartan Race? Kilométerekről, akadályokról, megpróbáltatásról, izzadságról, határok lerombolásáról, fájdalomról, csapatról, de legfőképpen a mindent átjáró nagybetűs Boldogságról! Részese lehetsz valaminek, ahol Igazán Érzed, hogy Élsz! Minden ziháló lélegzetvétel, minden ín és izom a legapróbb sejtig egy célt szolgál, legyűrni az előtted lévő akadályt, hogy aztán túlfűtött lelkesedéssel rohanhass a következőhöz! Úgy segít át az akadályokon, a holtponton (mi leginkább fejben van), a csapat, a lelkesedés, az adrenalin, hogy csak utólag fogod fel, hogy: „Erre én képes voltam? Igen, megcsináltam! ÉN csináltam!”
Itt a legnagyobb ellenségedet győzöd le, saját magad. És mindezt a legszórakoztatóbb és a legmocskosabb formában
Egy Spartan Race annyira páratlanul egyedülálló és rendkívüli, hogy csak egy másik Spartan Race-el lehet összehasonlítani!
Vigyázat, függőséget okoz!!!!

Petra Gérecz Fizikai és mentális megpróbáltatás egyaránt. A föld alatti kúszás, a magas akadályok, a sár, a jeges medence.. Mind mind olyan kihívás, ami sokakat elrettentene. Persze, lehetne fogni a hidegre, a tériszonyra vagy épp a klausztrofóbiára. De tudod, hogy ez nem opció, hogy ha egyszer bemásztál a starthoz és megtetted az első métereket, már nincs vissza út. Nem állhatsz meg!!

Hisz közösen minden akadályt le tudunk győzni!!Nagyszerű élmény volt részt venni ezeken versenyeken és a legjobbat nyújtani magamból. Minden méterét élveztem! Jövőre újra találkozunk!

Istvan Zsiros A Legion Run kihívásra azért jelentkeztem,mert szerettem volna kicsit kilépni a megszokott világomból, ahol minden steril és tiszta és meg kell felelni a hétköznapok szabályainak. Szerettem volna újra átélni gyerekkorom csínytevésit, amikor kúsztam, másztam és nyakig sáros voltam. Fantasztikus élményben volt részem, ami nagyban köszönhető a csapatunk összetartó erejének. Egymást segítve, támogatva értünk el a célig, nem számított a nem, a kor, vagy az erőkülönbségek. A Legionról hazaérve viszont az éreztem, hogy ennyi nem volt elég. Magával ragadott az érzés és már többet akartam. Több kihívást, küszködést és határfeszegetést. Ennek reményében indultam el a Spartan Race-re. Itt már az volt a célom, hogy a csapatból kilépve egyénileg mérettessem meg magam, ellenállva a hidegnek,víznek, sárnak, minden belső korlátomnak. A Spartan Race már egy sokkal inkább kihívásokkal teli verseny volt, azt kaptam, amiért elindultam rajta. Büszkeséggel tölt el, ha a versenyeken kapott emlékérmeimre nézek, szívesen nosztalgiázok az akadályokon, mintha tegnap életem volna át a feladatokat, de legbelül még mindig azt érzem…nem elég…több kell.

A csatunk egy része ott volt a Legion Run-on

Részt vettünk a Spartan Race-en a Hungaroringen

salgospartankicsi.jpg
Az a kis sárga csík ott a mi Salgó Spartan csapatunk! :)

Edzés: Szeles Enikő

3100 Salgótarján, Rákóczi út 78.

Telefon: +3620-280-7178

E-mail: szeles.eniko@toldinet.hu

Táplálkozás: Keviczki Viktória

3100 Salgótarján, Rákóczi út 78.

Telefon: +3630-523-1549

E-mail: taplalkozas@eddzeniway.hu