Azért az hidegrázós, amikor egy szimpla vasárnap 70-100 ember összejön, csak hogy együtt edzünk! Volt, aki már megkérdezte tőlem, hogy hogyan tudsz ennyi embert koordinálni egy köredzésen? A válasz egyszerű: úgy, hogy ismerem őket.
Végignéztem vasárnap a madáchos bandán és mindenkinek egytől-egyig tudtam a nevét, kivéve azt a pár újoncot ugye…tudom, hogy miért járnak hozzám, tudom, hogy mi a céljuk, látom rajtuk, ha rossz passzban vannak, de azt is, ha majd kicsattannak….figyelem és érteni akarom őket!
Tudják, hogy mit várok el egy edzésen, ismerik a gyakorlatokat, tisztában vannak egy másfél órás edzés menetével… Megértik, hogy az utasításokat pontosan követve, fegyelmezetten kell edzeni…mindezek mellett azonban ott van a „megcsinálni akarás” az „akkor is kibírom” , a felismerése annak, hogy micsoda húzóereje van a melletted edző társnak, az élőben kevert, hangosan dübörgő zenének, az edző vezényszavának, buzdításának.
A szenvedés közbeni mosolyok, a popórázás, a lábbal dobolás a kedvenc mixünkre, a hálás tekintetek, az őszinte, elismerő pillantások, majd egy-egy ölelés a másfél óra végén, hogy „Köszönöm, ez életem legjobbja volt!...
Feltöltődés, jókedv és az erőt próbáló edzés után valódi katarzis…. ezt nyújtjuk mi, együtt ENIway….
Készüljetek!!!! December 13-án, Luca napján, boszorkányos edzéssel készülök! Részletek, hamarosan!