Miben más a TAF, mint bármelyik más akadályverseny? Attól, hogy egyedi! Mi álmodtuk meg 3 éve, amikor az első versenyélményünkről jöttünk hazafelé a buszon… és terveztünk, elmélkedtünk, mint az izgatott gyerekek, akik cselszövésen agyalnak…
Most, többgyerekes családanyák, apák, egyik-másik fő állásban komoly pozícióban, vagy éppen „mellékállásban” sérült gyermeket otthon nevelő tanár… vagy csak szívből kreatívkodó egyedülálló….MI fogtunk össze és nekiláttunk.
Mindannyian jártunk már jópár akadályversenyen, de nem csak ez a lényeg, hanem az, amit az elmúlt hetekben, hónapokban beletettünk, időben, pénzben, mindenhogy…. Az, hogy a családi programok a TAF-hoz igazodtak, hogy terepbejáráson 3 gyerekkel voltunk, hogy nem volt szabad hétvégénk, sem vasárnapi nyugodt ebédünk… csak a kampány, a szervezkedés, az egyeztetés kora hajnaltól késő éjszakákig…
Nem azért, mert unatkozunk, nem is azért, mert mártírkodni szeretünk, egyszerűen csak hiszünk abban, hogy ez itt helyileg is működhet: lehet egy olyan sport rendezvény ebben a városban, amely képes megmutatni, hogy milyen gyönyörű helyen élünk, hogy milyen szerencsések vagyunk a várainkkal, az ösvényeinkkel, a csodás erdeinkkel.
Nem ezen az egy rendezvényen agyalunk egy évig, hiszen ezer más dolgunk van, mivel mindannyian több lábon álló, dolgozó emberek vagyunk, akik tényleg a szívünket kitettük azért, hogy a legizgalmasabb versenyt hozzuk össze a résztvevőknek…
Elő munka, utómunka, háttérmunka…. Mégis voltak, hibák, bakik, malőrök, „gyomorideges” percek, és szívszorító pillanatok, amelyeket nem így terveztünk, nem pont így akartunk….
DE!!!!!!!! Én mégis büszke vagyok, hiszen amikor láttam, hogy az edzettjeim - és az ország különböző pontjairól érkező vadidegenek - nagyon fáradt, de boldog mosollyal az arcukon, adrenalintól felspanoltan jönnek le arról a pályáról, amit bitang kemény munkával MI jelöltünk ki, férjeink, barátaink, csapattagjaink szalagoztak ki, raktak össze..nos akkor úgy megbékélt a lelkem…. A gyerekek vidáman szaladgáltak az ajándék NERF puskákkal, a buborékfújókkal, élvezték, a tűzoltóautó vízsugarát és hogy a második váltás ruhájukat is összevizezhetik…
Vigyázott ránk a Jó Isten, s baleset, sérülés nélkül élte túl a versenyt minden induló….
Aztán a TAF II-n, bebizonyosodott, hogy a hírnév és a fantasztikus teljesítmény bizony nem jár együtt gőggel és felsőbbrendűséggel, hanem igenis léteznek valódi sportemberek, akiknek erényük a szerénység, az egyszerűség, a közvetlenség. Ilyen Tóth Ádám is, aki mielőtt a felállt volna a dobogó legfelső fokára odalépett a többi helyezetthez, különdíjasokhoz, kezet rázott velük és gratulált nekik.... Tehetségével és hozzá párosuló jellemével sokunkat lenyűgözött…
Nos, amellett, hogy június 10-én egy csokornyi élményt gyűjtöttünk, tanultunk, tapasztaltunk is mindannyian a TAF II-vel.
Amikor a nap végén már elpakolgattunk és fáradtan ültünk a rendezői szobában azon agyalva, hol is folytassuk holnap a munkát, az én drága férjem- aki nélkül a TAF nem valósulhatott volna meg- megszólal: „gyerekek tudjátok, nagyon keresek, de nem találok valamit” –néztünk rá mind: Mit???? Hát a hasznot…… :D Hatalmasat nevettünk, hiszen mind tudjuk, sem pénzben, sem haszonban, anyagi javakban nem mérhető ez a munka, amit mind beletettünk… s talán épp ezért volt ilyen sikeres a II. TAF...
Galéria | Tarján Acél Futam TAF II. 2017
