Hát az úgy volt, hogy megindultunk Salgótarjánból 18-an, 2 kisbusszal a Garda- tóhoz, a csomiban illatozó 40 db rántott húsos szenyóval a Pünkösdi hét végén. Mert hát komfort zónán kívüli, nem csak egy bitang kemény edzés lehet, hanem pl egy hajnal hármas kelés, majd egy több mint 10 órás utazás is, ahol az egyik sofőr elég izgága típus és hát aludni nem igazán hagyja a bandát, hiszen folyamat strand up-ot nyom, kézzel mindent elbábozva, pl olyan ősrégi story-kat, amit a hátul szunyókálni próbáló felesége vagy ezerszer hallott, de ennek hiába ad hangot, a lelkes és beszédes sofőr közli, hogy a többieknek ez még mind új!!! Szegény asszony, tervezte, hogy cserél valakivel a másik buszban, mert ott csendben szelik a kilométereket, de ez sem jött össze…. Na de a feszített menetrend is komfort zónán kívüli, főleg úgy, hogy ha nem megy a busz hegynek fel csak 50-et, cserébe lefelé lendületből gurul… miközben a nyughatatlan sofőr folyamat hátrafelé tekeregve gesztikulálva beszél, hogy „nézzétek egy bringaversenyzőnek öltözött lehagyott minket, DE nyugi, egyre jobb lesz, megint gurulunk és így már előzni is tudunk!!!” Na hát ha már aludni nem lehet mit van mit tenni, fogyogat a szenyó a csomiból… Amúgy egy tervhez igazodunk, szóval időre kell mennünk, hiszen vár a túra vezető,… DE! a fékbetét vagy mi, feladja a szlovén szerpentineken…füstöl elől hátul a két gumi… de sebaj, ebből is strand up lett, kínunkban a hasunkat fogtuk a nevetéstől… a velünk kiránduló autókereskedő meg halál nyugodtan közli: „ ez benne van gyerekek egy ilyen autónál, semmi gond, kicsit félreállunk, megpihenünk nem lesz gond” ... gyorsan elő is kerültek az otthonról hozott hűtött borok, amikor "kényszermegálltunk" és kivártuk amíg lehűl, aminek le kellett… Aztán visszatérve az autópályára sikerült a terv, 16:00-ra megérkeztünk a Garda -tóhoz 17:00-kor pedig már indultunk is az első kedvcsináló (!) Via Ferrata túránkra az Arco-i várhoz… Amúgy a fáradtságon gyorsan túllendítette a csapatot a kezdeti izgalom, hiszen csak egy új, eddig ismeretlen mozgásformát készültek felfedezni…. Túravezetőnk végtelen türelemmel kísérte a félősebbeket is fel a csúcsra, ahol lélegzetelállító a kilátás nyílt a Garda –tóra és a környező tájra. Mivel sok csapattag első biztosított szikla mászása volt, méltán lehettek büszkék magukra. Na de még jó, h az éttermünk napokkal előre le lett foglalva 18 főre, igaz, 19:30-ra, de az olaszoknak a 21:00-as érkezés is simán belefért… szóval az első nap kb éjfélkor, félegykor ért véget, úgy hogy a sofőrök pl hajnal 2:30-tól talpon voltak.
Programunk másnapján sem lazítottunk a medencénél, a pálmafa alatt, hiszen reggeli után, 8:00-kor indult a második Via Ferrata túránk, a Garda-tó fölé emelkedő 909 méter magas Cima Capi csúcsára. Jaa még volt néhány rántott húsos szenyó, gondoltuk a hegyen jó hasznát vesszük! Na de a ferrata technikailag nem túlságosan megerőltető volt, azonban a szédítő mélységek miatt jó lépésbiztonságot és megfelelő fizikai állóképességet igényelt, de ami fix, hogy ismét szemet gyönyörködtető kilátásban volt részünk, voltak szakaszok, ahol I. világháborús lövészárkokon ereszkedtünk vissza le az Arco-ba. Ezen a napon végre már volt egy kis szusszanásuk késő délután így kihasználhattuk a szállásunk hűs medencéjét.
Vasárnap reggeli után hengerezéssel és mobilizációval folytattuk a programot, majd a vadregényes Rio Sallagoni szurdok C/D-s vasalt útjait próbáltuk ki. Túránk a patak felett kanyargó szűk sziklafalakon vezetett, megfűszerezve izgalmas kis függő hidakkal, buja növényzettel, majd a drénai vár mellett lyukadtunk ki a végére.
Délutánra végre a medence és a pihenés volt főszerepben... járt már nekünk!!!
Egy dolog fix, a négy nap alatt mindenki megtanulta, hogy az „emerre” az jobbra, az „amarra” meg balra, meg hogy egy jó „asszisztens” nem is engedi, hogy komolyabb családi botrány bontakozzon ki, ha az asszony a főszervező…
Szóval egyedi, rendkívül kalandos volt a 14. campENIway 2026. Pünkösdjén, amikor is 4 nap 3 éjszakát töltöttünk a mesés Garda-tónál, ahol egy a Himaláját megjárt, tapasztalt túravezetővel, Lesták Erzsébettel via ferratáztunk.
